Az Ősrobbanás

Tizenhét évesen egy informatikaórán találta ki az Ősrobbanást. Pontosan emlékezett a pillanatra, amikor a matekosból átképzett tanárnő a DOS 6.22 parancsait véste a táblára, azzal a magabiztossággal, ahogy évezredek óta örökítik át tudósok a Thalész-tétel bizonyítását. Akkor, persze, már mindenki Windows 3.1-et használt, a Wolf 3D-t feltörő osztálytársak a Basic programnyelvről a Pascalra váltottak, és néhány óra alatt rögtönöztek rajta egy-egy képernyőkímélőt. Az oktatás csak néhány évvel maradt el a számtechipar aktuális állapotától, de így is jobban teljesített, mint a magyartanárnő, aki harmadik végén még mindig Berzsenyi unalmas antik képleteit nyomatta.

Szóval azon a napon eszébe jutott a kicsivel izgalmasabb fizikaóra, ahol háromszor 45 percen át tanultak a galaxisról. Ennyit engedett a tanterv, hiszen a csillagászat megbízhatatlan tudománynak minősült. Lemarad mindenről a fény sebessége és a világegyetem nagysága miatt, mint ahogy tudatunk is lekésik a valóságról. Csak azt tanították magabiztosan az iskolában, hogy volt egy Ősrobbanás cirka 13, 6 milliárd éve, és azóta úgy néz ki a galaxis, ahogy. Szépen és arányosan. A Nagy Bumm szétvetette az összesűrűsödött energiát. Kiegyenlítődött minden.

Nagyjából erre rakódott rá a történelemóra aznapi leckéje, amelyben a rendszerváltást éltető tanár gyorsan leszámolt Marxszal és Engelsszel, mert saját bevallása szerint fél évszázadig csak róluk szólt a tanterv, de most már elege lett a hazugságból. Két órát szánt rájuk, s akkor is inkább Leninről és Sztálinról beszélt. Arról, hogyan lett a nagy igazságelméletből egy kegyetlen diktatúra. Nem érdemes vele foglalkozni, mondta, s ezután a fél osztály Marxon nőtt fel, akinek a nevét még mindig őrizték az utcák és terek.

Ahogy hazament az iskolából, leült a 386 DX 40-es gépe elé, és az SVGA impozáns, 256 szín megjelenítésére alkalmas, 1028-szor 768-as felbontású képernyőjén kidolgozta az Ősrobbanás béta verzióját. A pixelek, mint megannyi távoli csillag fénye, pislákoltak előtte, mondanák a költők, de ő inkább cselekedett helyettük is azzal a forradalmi hévvel, amelyet ritkán látott verseikben. Vezetékes telefonján feltárcsázta barátait, akikkel az elmúlt hónapokban együtt törték fel a Mortal Kombatot, majd közösen átkozták azt a rendezőt, aki filmre vitte a verekedős játékot.  

Heteken belül összeállt a csapat. Mire betöltötték a tizennyolcat, megszületett az Ősrobbanás 1.0. A program ráfért egy darab 1.44 megabájtos floppyra. Ez nem volt akadálya annak, hogy a TXT fájlok felépítéséről szónokló tanárnő önbizalmát végleg tönkretegyék a gépén futtatott tesztüzemmel. Thalész néni, ahogy ők nevezték, csak állt a gép előtt, és képtelen volt belépni saját BIOS-jelszavával.

A kísérlet sikerét titokban tartották. Mindannyian a közeli egyetemi város kollégiumába kerültek, ahol megismerkedtek az idegrendszer mintájára szerveződő internettel. A végső összeomlást úgy képzelték el, mint egy alattomos, lappangó neurológiai betegséget.

A betárcsázós kapcsolatok idején kifejlesztették a 2.0-ás verziót, amely képes volt magát továbbküldeni, és ismeretlen maradt a legtöbb vírusirtó és kezdeti fázisban lévő tűzfal előtt. A kémprogramot mindig hozzáigazították az operációs rendszerek újabb verzióihoz. A széles sávú net terjedése nagyban megkönnyítette a helyzetüket.

Közel tíz évbe telt, amíg az Ősrobbanás képessé vált arra, hogy hozzáférjen a világ összes bankjának belépőkódjaihoz. Alig maradt bankár és ügyfél, akinek adatai titokban maradtak a program előtt. A csapatnak csak várnia kellett, amíg a begyűjtött kódoknak köszönhetően megtörténnek az utolsó számítások. Ezekben az algoritmusokban benne volt Marx tanítása, a világegyetem keletkezése és az évtizedek alatt felhalmozott programozói tudás. Az Ősrobbanás 3.0 felkészült az utolsó lépésre. A program ebben a szakaszban újraosztja a világ összes bankszámláján található vagyont és egyéb lekötött betétet, hogy mindenki egyenlő mértékben részesüljön belőle. Szépen és arányosan. Ahogy a néhány évmilliárddal ezelőtti Nagy Bumm szétvetette az összesűrűsödött energiát. Ezután észrevétlenül törli magát az összes számítógépről.  

Már csak néhány hét maradt a zárásáig. Úgy számolta, ezzel kiegyenlítődik minden, a szétrobbantott tőkekoncentráció a legtöbbeknek elhozza a jólétet, a megfelelő életszínvonalat. Úgy, ahogy azon az egykori informatikaórán eltervezte. Hamarosan kiderül, helyesen gondolta-e.

A cikket Pavel Kuczinsky képeivel illusztráltuk. Forrás: http://manzardcafe.blog.hu

Sultanus Beatus