Éhség

„Bármit kérhetek?” – kérdeztem hitetlenkedve. „Bármit!” – hunyorított huncut szemmel az öreg. Egy búcsújáró széken üldögélt, előtte egy rongyszőnyegen mindenféle lim-lom. A bazárban már szedelőzködtek az árusok, gyorsan kellett döntenem.

„És biztos, nem hizlal?” – tétováztam, de már kotorásztam is a táskámban a pénztárcám után. „Ez? Ez biztos, hogy nem! Ha az utasítás szerint használja!” – tette hozzá, s már nyújtotta is felém, én pedig kissé szédelegve, de boldogan libegtem hazafelé legújabb szerzeményemmel. A szerzeménnyel!

Eldöntöttem ugyanis, hogy teljes életmódváltásba fogok. Nem mintha az életemmel valami baj lett volna, de hát haladni kell a korral és a divattal, tudatosabban, egészségesebben illik élni, le kell vetkőzni a régi beidegződéseket, abbahagyni a zabálást, a nagy családi, pezsgős vacsorákat, fegyelmezetten étkezni. Meg persze némi kilókat sem ártana leadni.

Először csak a kenyérről mondtam le, majd a húsról, a karácsonyi menü helyett chia pudingot ettem proteinporral, ünnepi alkalmakkor fél deci aloe vera géllel koccintottam. Health coachokat kerestem fel, akik különböző tanácsokat adtak: reggel egyek, este ne, este egyek, reggel ne, csak délben, csak délben ne, háromszor vagy egyszer egy nap. Nagy tudású guruk videóit néztem. „Ayurvedikus turbó turmix – 40 napig fogyasztandó ayurvedikus ital, regenerálja a szervezetedet, megsegíti a fogyásodat, az egész napodat is kibírod ezzel az itallal. Arra figyelj, hogy hat, fél hétig juttasd be a szervezetedbe. Figyelj: 2 banán, kettő szem datolya, 7 szem kesudió, 7 szem mandula, egy pohár tej, egy kanál virágméz. Ne hársméz, hársméz az esti órákban mehet. Hatalmas teljesítményt és erőt ad a szervezetnek, és elősegíti a fogyást! Vigyázz nagyon magadra, légy boldog, áldás, áldás.”

Kipróbáltam a részleges böjtöt, az öt-tíz-harminc-kilencven napos, a paleo, keto, zóna, candida, gluténmentes, vércsoport szerinti, makrobiotikus, Atkins, lúgosító diétát, a léböjt-kúrát, becsatlakoztam a Fogyi-klubba, a CSMET-be – Csak Magvakat Evők Társasága –, tagja lettem az FE-nek, a Fűevőknek. Hetekig csak magvakon éltem. Vagy csak füvet ettem. Vagy csak csírát. Mikrogyöngyöket kapkodtam be, amelyeket zöld tea polifenolokból, tengeri hínárból és E-vitaminból fejlesztettek ki. Legutóbb egy DNS-kódoló angyalterapeutával találkoztam, aki azt mondta, bármit ehetek bármikor, mert ő bekódolta a DNS-embe, hogy szemernyit se hízzak, és ezt ő megbeszélte az angyalokkal.

És miután már vagyonokat – gyakorlatilag mindenemet, ami volt – elköltöttem, és amikor már mindent kipróbáltam, és úgy éreztem, hogy mégsem változott meg úgy az életem, ahogy kellett volna – bár nem tudom, hogy hogyan kellett volna –, és már feladtam volna ezt az egészet, mert egyebet az éhségen kívül nem éreztem, az univerzum mégis üzent: rátaláltam erre a csodalapítóra!

Olyan ez, mint a terülj, terülj, asztalkám, csak mobil verzióban, s noha az utolsó pénzemet is ráköltöttem, ez most már tényleg fog működni! Működnie kell! Úgy érzem, elérem végre az életmódváltás csúcsát!

Csak le kell tenni az asztal közepére, vagy a nappaliban a földre – kinek ahogy kényelmes, és kívánni. Ilyen egyszerű. Ezt mondta az öreg, aki az üzlet nyélbeütése után mintha köddé vált volna, el is tűnt.

De lássuk csak: szeretnék egy tál chia pudingot! És tessék! Itt van! Hm, szeretnék egy gluténmentes kenyeret! És voilá! Most jöjjön egy adag saláta! Működik, te jó ég! Legyen itt egy tál gyümölcs! Elképesztő! Kérek szépen egy párolt csirkemellet. Hozzá párolt káposztát. Ne is, legyen egy egész grillcsirke! Mellé kappan! Vöröshagyma, ah! Libapástétom! Egy borkán zakuszka házikenyérrel! Böff! Túrós csusza szalonnapörccel. Marhabélszín Laci módra! Nagymamám töltött káposztája! Bécsi szelet! Kocsonya! Fasírt! Jó zsíros flekken! Szalmapityóka magára! Jóféle kolbászok, jóféle mustárok, Vendelin barátom! Egy jó nagy csülök! Marhaburger! Csokitorta!!! Ájulás, ájulás ennyit enni…

Végre, jól lakottan hunyom le a szemem. Álmomban magamat látom, megváltozott életmódban, vékonyan, fekszem a lapító mellett a földön. Harmadnapra a szomszédok rám törik az ajtót. A kiérkező halottkém már csak röviden megállapítja: mors famis – éhhalál.

(Elhangzott a Piros.Produkció ÉRTÉKelünk 4.0 című összművészeti eseményén, László Kata előadásában, Kányádi Szilárd rendezésében. A szöveget Kristó Róbert Éhség című alkotása inspirálta.)