semmi – Debreczeny György versciklusa I.
SEMMI
DEBRECZENY GYÖRGY VERSCIKLUSA
első rész
semmi
(mellékdalok síkosító nélkül)
Ionesco-motívumok felhasználásával
minden tárgy rátalált a maga nevére:
megnyomtam a villanykapcsolót
és a fogasra akasztottam
a kalapomat
talán egészen mást akarok mondani
vagy mást is:
mások számára semmi érdemleges
mondanivalóm nincsen
amit meg mások mondanak
az nem érdekel
nem érdekelnek a tárgyak nevei
csak jövök-megyek
vécéablaktól vécéablakig
a vécéablak is rátalált a maga nevére
villanykapcsolótól fogasig
fogastól villanykapcsolóig
a kalapomat felakasztom
aztán meg leakasztom
nemigen tudom micsodák
egyáltalán ezek a szavak
mellékdalok
1.
hogy is mondhatnánk le
a tudatlanságról?
csak elszenvedjük mások cselekvéseit
de mi magunk nem cselekszünk
ez most új élet
és új szorongás
az nem létezik
hogy senki nem létezik
jó lenne szemmel követni
egy ki tudja merre
futkározó létező kutyát
vagy az ürülékét
ezt az egész színjátékot
kicsoda képzeli el?
és ki az az én?
létezik olyan?
2.
egyforma minden
minden nap
szakadatlanul
elszakad a ruhám
hogy is mondhatnám el
hogy kinyitottam
és becsuktam a számat
poharam tartalmát beleöntöttem
végső soron végső soron
létezem a szegénysoron
olyan csodálatos minden
a reggeli kávé illata
olyan csodálatos
a csészében a légy
ne légy légy a csészében
ha nem szeretsz úszni
3.
sem a fény
sem a sötétség
csodálkozom létezésemen
és a dolgok létezésén
paradicsom
vagy mocskos pocsolya
egyre megy
felebarátaim
nem kérdezem
paradicsom vagy uborka
fény vagy sötétség
vagy bádogbögre
nem gondolok arra
hogy nincsenek is válaszok
vígan lubickolok
akár a kávémban a légy
4.
bizonyos betegek
az hitték
hogy a világ
ürülékből áll
bizonyos ürülékek
azt hitték
hogy a világ
betegekből áll
számomra nincs különbség
a kegyelem állapota
és a szar állapota
között
hogy is mondhatnám el
hogy kinyitottam
és becsuktam a szememet
és beleléptem
5.
őszintén szólva
megnyomtam a villanykapcsolót
csak elszenvedjük mások
villanykapcsolóit
de mi magunk nem vagyunk
villanykapcsolók
hogy is mondhatnánk le
az egyforma villanykapcsolókról
hogy is mondhatnám el
csodálkozom létezésemen
és a villanykapcsolók létezésén
megnyomtam a villanykapcsolót
őszintén szólva
a villanykapcsolót nyomtam meg
nem a fogast
és nem is a kalapomat
6.
mintha a ködből tűntek volna elő
a vécéablakok
a házmesternék
és a szomszédasszonyok
őszintén szólva mindig hazudok
csodálkozom tulajdon létezésemen
csodálkozom
a tulajdon létezésén
mintha a ködből tűnt volna elő
a tulajdon
az én vécéablakom
a te vécéablakod
az ő vécéablaka
a mi vécéablakunk
a ti vécéablakotok
az ő vécéablakuk
7.
lecsukom
mondta a smasszer
lecsukom a szemem
aztán meg kinyitom
rács volt a vécéablakon
pocsolyában dagonyázott
a holdfény
a mi holdfényünk
a mi pocsolyánkban
lecsukom
mondta a smasszer
lecsukom a holdfényt
és a pocsolyát is
lecsukom
mondta a smasszer
lecsukom lecsukom
8.
a vécétetőt lecsukom
felnyitom
az ember megszületik
meghúzza a vizet
vagy nem húzza meg
az ember meghúzza magát
gyerekeket csinál
felnyitja lecsukja a vécétetőt
az ember otthonosan
érzi magát a vécén
mert ott ablak van
és kilátás
nagy tartalékok rejlenek
a vécében
a vécétartályban
ha nem húzzuk meg a vizet
9.
a házmesternék
és a szomszédasszonyok
kirepültek a vécéablakon
ki hagyta nyitva?
a szeretet
vécéablakai kinyíltak
eső esett
óvszer-eső
a vécéablak nagy rendező
főleg ha rendező-
pályaudvarra nyílik
és nem ragad be
mintha vécéablakból
tűnt volna elő a köd
a házmesterné
és a szomszédasszonyok
10.
zsákmányával küzd az állat
édesanyám jaj de jó hogy
nem vagyok én zsákmányállat
ez az én nagy szerencsém
reggel mikor felkelek
elkezdem a napot
szépen befejezni
magammal vinni
a hamutartót az esernyőt
ezt az egész összeomló
univerzumot
a halálba
talán ha nem lenne rajtam
ez a virágos hullazsák
mindjárt jobban kaphatnék levegőt
levegőt
11.
fölmegyek pestre
azt mondják szép hely
sok arrafelé a látnivaló
sok arrafelé a vécéablak
jobb part buda
bal part pest
pest az kemencét jelent
buda meg nem oda
mert az öreg embert
középen meg ott a dunna
be lehet vele takarózni
vagy lehet járni a vizen
azt mondják jó ott a duma
és mindennap szép a kokárda
fölmegyek pestre
megnézni minden vécéablakot
12.
mintha nyitott üvegkoporsóban
lennénk mindannyian
hát nem látjátok
mondtam a lakótelepen
az üvegvisszaváltó előtt
ahol csak tisztára mosott üveg
koporsókat váltottak vissza
ha az ember a sorba beállt
itt mindenki beáll
itt mindenki kiáll
magáért
kiáll az erkélyre
van aki le is ugrik
de van aki csak kiált
és van aki le is ugrik
és kiált is
13.
minden a legnagyobb rendben
a bor finom
jó alkalom
lerészegedni végre
felétek mi újság?
az újság-
ból csákót hajtogatunk
és a magunk igazát
azt írja az újság
hogy színezzük ki helyesen
a lovacskát
a huszárt
meg a kokárdát
szívemen viselem a kokárdát
meg a haza sorsát
a haza már nem eladó
14.
mit nem adnék egy dugóhúzóért
nagyon megszomjaztam
mivel dugóba kerültem
de nem volt nálam húzó
a hosszú úton
le is soványodtam
de nem volt nálam hízó
lehettem volna hízómban bízó
de lesoványodtam
és meg is szomjaztam
hosszú volt a hosszú út
megszomjaztam nagyon
nagyon dugó volt a dugó
az út nagyon hosszú
megszomjaztam nagyon
országomat egy dugóhúzóért
15.
csillagcsavarhúzóval
nyomtam bele
a dugót
a borosüvegbe
szomjas voltam
nem gondoltam a csillagokra
szerencse hogy nem balta volt
a kezem ügyében éppen
az a szerencse
hogy szomjas voltam
a virágokat már meglocsoltam
vörösborral
nem néztem fel a csillagokra
á dehogy
hosszasan vesződtem
a csillagcsavarhúzóval
