„A kortárs irodalom nem nagyon vesz észre”

Ugron Zsolna Erdélyi menyegző című történelmi regényéből Báthory Annáról és a 16. századi nemesasszonyok életéről, a boszorkányperek hátteréről tudhatunk meg érdekes dolgokat. Az írónő a női szempontból megírt történelmi regényről, a lektűrről és erdélyiségéről is beszél interjúnkban.

Ugron Zsolna (Fotó: Cimbal Gyula, Facebook)

Az Úrilányok Erdélyben és a Szerelemféltők után miért váltottál műfajt, hiszen azt mondtad, hogy a jó lektűrrel semmi gond? Ha jól tudom, első regényed folytatását is tervezed…

Szerintem a Szerelemféltők sem lektűr, bár nagyon nehezen tudnám meghatározni, hogy mi is akkor. Amikor Meskó Zsolttal készítettük, azokat a dolgokat kellett megírnom, kiírnom. Nem látom be, miért ne írhatnék lektűrt, és miért ne írhatnék szépirodalmat, történelmi regényt, limerickeket, vagy akár miért ne slammelhetnék kötött sapkában egy színpadon, vagy készíthetnék szöveg-installációkat. Egyetemista koromban jogot és politikatudományt tanultam, közben újságíróként dolgoztam, a Színművészeti Egyetemre járó ismerőseim vizsgafilmjeiben szerepeltem, középiskolásként a rajztanárom megpróbált rábeszélni, hogy hagyjam ott a gimnáziumot, és menjek át a kisképzőbe… Most meg Báthory Annával, Várday Katalinnal és a többiekkel az Erdélyi menyegzőből volt kedvem egy kicsit együtt élni a 16-17. század fordulóján. Még maradok náluk egy ideig. Most úgy gondolom, ha kész a trilógia, akkor is írnék még. Majd meglátjuk, hogy mit és hogyan. Sokat kapok az olvasóktól. Biztatnak is.

Gyerekkorod óta érdekel Báthory Anna alakja, miért szeretted meg ennyire? 

Mert drámai alak. És többek szerint nekem intravénásan kell a dráma. És mert titokzatos – bár erről legkevésbé ő tehet.

Hogy viszonyulsz ahhoz, amikor azt mondják, hogy az Erdélyi menyegző női történelemregény? Történelmi regényt írni férfi hagyomány – ezt is lehet olvasni az új könyved kapcsán.

Van női attitűddel megírt regény, és van ilyen történelmi regény is. Az Erdélyi menyegző ilyen. Azzal együtt, hogy amennyire történelmi regény, annyira mai regény is, hiszen én, az írója ma élek, a huszonegyedik századi agyammal írok azokról a dolgokról, amelyek engem foglalkoztatnak. A többi között egy bizonyos korról és annak ismert vagy fiktív alakjairól, de az ő problémáikból, rendszereikből, útkereséseikből, konfliktusaikból, megoldásaikból, drámáikból azokat választom, amelyek a huszonegyedik századi elmémet foglalkoztatják.

Ha új alkotó jelenik meg a kortárs irodalomban, igyekeznek beskatulyázni, te viszont igyekszel kitörni ebből. Talán éppen azért foglalkoztat Báthory Anna és a 16.-17. századi Erdély, Magyarország, hogy elfelejtesd kritikusaiddal az erdélyi lányregényírót? 

Nem gondolom, hogy erdélyi lányregényíró lennék. Írtam egy mai lányregényszerű mesét, ami nagyon sikeres lett, és sok embernek örömet szerzett. Most mást írok. Erdélyi vagyok, írok is, meg is jelenik, így gondolom, be lehet rakni engem az erdélyi írónő skatulyába. De lehetnék pesti írónő is, mert ugyanannyi időt töltöttem eddigi életemből Budapesten, mint Erdélyben. Hogy Erdély megjelenik az írásaimban, az nekem természetes, ezért nem is szeretem magyarázni, hogy miért. Mert bennem ez van. Ez is van. Most. És lehet, hogy ha valamilyen oknál fogva Stockholmban élek majd egy ideig, az olyan elementáris hatással lesz rám, hogy onnantól kezdve csak valkűr-történeteket írok majd.  Amúgy meg azt hiszem, engem a kortárs irodalom nem nagyon vesz észre. Tavaly a karácsonyi időszakban, amikor a világnak ezen a táján könyveket nagyobb mennyiségben el lehet adni, egyetlen olyan magyar regény volt, amiből többet adtak el, mint az Erdélyi menyegzőből – az nem szépirodalmi munka, nyilván. A szokatlanul jó eladási adatok ellenére az Erdélyi menyegzőről nem jelent meg kritikák tömkelege. 

Nem ragaszkodsz ahhoz, hogy erdélyi írónak mondjanak, viszont új könyved címében szerepel az erdélyi szó. Megkerülhetetlen volt?

A regény nyitójelenete miatt lett ez a címe, és mert a korabeli forrásokban többször olvastam azt a képet, ahol Erdély a menyasszony és az egyik kérő az Oszmán Birodalom, a másik a Habsburg Császárság. És persze az én olvasatomban Báthory Anna is inkább Erdély menyasszonya, mint bárki másé, amíg úgy nem dönt, hogy ebből elég, most aztán boldogság lesz. 

Két évet kutattál, olvastad a Móricz- és Makkai-féle Erdély-történeteket és más, a témához kapcsolódó műveket. Melyik forrás volt leginkább segítségedre? 

A korabeli levelek és Radvánszky Béla Magyar családélet és háztartás című könyve, de Várkonyi Gábor, Nagy László, Péter Katalin könyvei is a segítségemre voltak. Sokat néztem a Borgiákat meg a Tudorokat, az angol televíziós sorozatokat, miközben írtam a regényt. Azt hiszem, a Borgiáknál láttam meg, hogy mitől működhetnek ezek a régen élt, valamennyire a történelemkönyvekből ismert karakterek. Hogy mitől lesznek élővé a mai olvasóknak, nézőknek. 

Ugron Zsolna felolvas a kolozsvári bemutatón (Fotó: Varga Melinda)

Móricznál teljesen más Báthory Annát látunk, az ő könyvében Bethlen Gáborba szerelmes, és nem föltétlenül pozitív hős. Nálad máshová visz a szerelmi szál, a főszereplőd is életszerűbb, mint Móriczé. Mi az, ami fikció, és mi az, ami valóság a Te Báthory Annádból? 

Nagyon kevés tényadatunk van Báthory Annáról. Bethlen leveleiből tudunk róla, egy-két szerződés, végrendelet említi. Báthori István országbíró végrendelete például, ahol kiköti, hogy Anna csak akkor örökölhet, ha rendes református emberhez megy férjhez. A végrendeletnek ezt a részét különben majdnem szó szerint idéztem a regényben, annyira szép a korabeli megfogalmazás. Nekem nem volt logikus Móricz Báthory Annája. Azzal együtt, hogy elfogadom, ha valaki szerint az én Annám egy agyrém. Bár a kor egyik neves kutatója szerint a karaktereim nem mondanak ellent a történelmi ismereteinknek. A szerelmi szál nálam is teljesen fiktív, ahogy Móricznál is. Nekem valószínűbbnek tűnt Esterházy, Bethlen nagy politikai ellenfele, Báthory Anna hozzá menekíti a fiát, az ő udvarába küldi kisgyerekként Jósika Gábort, nála kér és kap menedéket 1636-ban. Mindezt Esterházy Miklós egyik leveléből tudjuk. Ehhez képest Bethlen perelte, elvette mindenét, akkoriban azt is pletykálták – Anna hihette azt is –, hogy megölette a bátyját, de ha nem is, haddal jött ellene elvenni a trónt tőle… És persze meg lehet nézni a korabeli portrékat is. Szerintem Esterházy jobb pasi volt. Ha már bele kell valamelyikbe szeretni… Mielőtt megköveznének, ezzel nem Bethlen politikai és államférfiúi eredményeit vonom kétségbe.

Lin alakjával a korabeli szépségápolás, a népi gyógymódok, a szerelmi varázslás, a török háremek világa, a kurtizánok élete is megjelenik a regényben. A magyar úrnőknek mennyire lehetett átjárása ebbe a világba? 

Török rabnőik, hímzőasszonyaik, bulyáik voltak. Tudjuk, hogy némelyek leveleztek itt élő, előkelő török asszonyokkal. És persze a nyugati rokonsággal is, akinek volt. Tudunk olyan főrangú magyar hölgyről, akinek a császárné személyesen írt többször. Nyáry Krisztinának volt német fejedelemfi keresztfia. A gyógyító receptek, szépítőszerek kézről kézre jártak. Mint ahogy gyümölcsöket, virágokat, egymásnak kedveskedő ajándékokat küldtek, úgy a tudást is megosztották. Ezek az asszonyok a hadjáratok idején nagyon egymásra voltak utalva. 

Mi volt a célod Lin alakjával? 

Lin egy korabeli isztambuli útleírásból született. Kinyitotta egy kicsit a regény világát. És fontos női szerep az övé. Ő az anya, a bizalmas barátnő, a semmiért egészen. 

A Te Bethlen Gáborod nem az, aki megteremti Erdély aranykorát, sőt meglehetősen negatív figura. Török-tatár csapatokkal jön fejedelemi címet szerezni, átveri Báthory Gábort, aki korábban segítette, nemes asszonyok vagyonára fáj a foga, megkínoztatja, boszorkánysággal vádolja őket. A regény miatt kellett sötétebb színben föltüntetned? 

Bethlen Gábor török csapatokkal jött Erdély ellen, ez tény. Hogy Báthory Gábortól elfordult, és inkább magának akart a trónt, az is. Hogy miért, azon lehet vitatkozni. Nem elvetemültebb, mint az akkori államférfiak túlnyomó többsége. Reálpolitikus. Akkoriban majdnem mindenki hasonló eszközökkel politizált. Ő tehetségesebben, mint a többiek, ezért több ideig, mint a többiek. Esterházy mindkétszer az ország egyik leggazdagabb özvegyét vette feleségül. Ettől még nem hozományvadász kalandor. Több név emelkedett asszonyi szoknyákon, mint kardhegyen. Persze helyzetbe kerülni nem volt elég.  

Részletesen leírod azt is, amikor megkínozzák, vallatják Báthory Annát, Lint és nőtársait. A kolozsvári boszorkányperek jól dokumentáltak, ezekből merítettél? 

Igen. És más boszorkányperekből, korabeli büntetőjogi forrásokból. Jól jöttek a joghallgató évek, az alapok megvoltak. Amikor én jártam egyetemre, a képzés még aránytalanul elméleti volt, és ennek megvannak az előnyei is. Például ilyesmiről is tanul a hallgató a jogi karon. Egész részletesen különben.  

Esterházy Miklós a trilógiának szánt mű következő kötetének szereplője. Az ő jellemfejlődése is érdekes. Mi érdekelt vele kapcsolatban leginkább? 

Nagyon szépnek találom a Bethlen-Esterházy párhuzamot. Beszédes. Mindketten középnemesi rangból jutnak a legmagasabb politikai pozíciókba. És ami még érdekesebb, mindketten meg is tudják tartani a hatalmukat. A református-katolikus ellentét is szépen kirajzolódik. Azt elég elkeserítőnek találtam, hogy mindketten csakis a maguk útját, megoldását találták üdvözítőnek Magyarország jövőjét tekintve. Pedig azt gondolom, a céljuk ugyanaz volt. Csak másképp gondolták elérni. 

A 16.-17. században nem volt könnyű nőnek lenni, nemesasszonynak pláne nem. Híres erdélyi nemesi család leszármazottja vagy, nem áll tőled távol ez a világ. Te mit tettél volna Báthory Anna helyében? 

Nem tudom. Valószínűleg nem is értem volna meg a felnőttkort. 

Szenvedélyed a gasztronómia, első könyved eredetileg receptes könyvnek készült, az Erdélyi menyegzőben viszont kevés szó esik ételekről, annál több ruhakölteményekről, ékszerekről, kiegészítőkről. A kor étkezési szokásai, úri lakomái nem voltak annyira izgalmasak, hogy írj róluk a regényben?

Már sokat és sokfélét írtak a kor étkezési szokásairól, konyhájáról. Egyébként szerintem írok azért eleget. A lakomák és pont Bánffy kapcsán. Benda Borbála történész disszertációja a korabeli udvari rendtartásokról nagy segítség volt a lakomák, mulatságok megelevenítéséhez. A ruhák, ékszerek gazdagsága, részletdússága és a leíró nyelv dússága rabul ejtett, azért van tele textilekkel és öltözékekkel a regény. 

A szépség mellett funkcionalitása is volt a korabeli női öltözetnek, hiszen ebben „utazott” a nemesasszonyok vagyona, ha menekülni kellett.  Miért tartottad fontosnak kiemelni a kor öltözködési kultúráját? 

Nem tartottam fontosnak. Egész egyszerűen beleszerettem a kelmékbe, anyagokba, a szabásokat, szövésmódokat megkülönböztető szavakba.  És mert a ruháikat maguk készítették, gyakran maguk hímezték a keszkenőket, egy-egy süvegről hosszan leveleztek, azt gondolom, más súlya volt ezeknek a dolgoknak az életükben. Jobban meg volt szabva, mit lehet viselni és mit nem, mi ildomos és mi nem, de azt a kevés korabeli női portrét elnézve, ami fennmaradt, látszik, hogy a szabályokkal együtt lehetett jól öltözni és rosszul. A magyar viselet egyébként mind a férfi, mind a női ruháknál nagyon különbözött a nyugatitól, Bethlen Miklóstól, a későbbi kancellártól tudjuk, hogy utazásai során nyugati öltözetet viselt, és mikor hazajött, gyorsan magyar ruhát húzott. Nehogy itt vagy ott megszólják. 

Izgalmas nyelvezetet használsz, kicsit archaizáló, ugyanakkor mégsem ijesztő a mai olvasónak. Mit lehet tudni a korabeli beszélt nyelvről? 

Szinte semmit. A korabeli levelezési, írott nyelvet ismerjük. És a gúnyversekből, népköltésekből következtethetünk a beszélt nyelvre. Ami, azt gondolom, török, német, innen-onnan érkező zsoldos forgalommal egyáltalán nem volt egységes. Sőt. 

Azt már elárultad, hogy Várady Katalin és Nyáry Krisztina meg Báthory Anna lesz a következő könyved kulcsfigurája Esterházy mellett. Mit tudhatunk még az új regényről? 

Nem sokat. Még csak most írom. De a borítóját már meg lehet nézni az interneten. A nádor asszonyai, ez lesz a címe. Bár lehet, hogy a borítón is változtatunk még.

A harmadik kötet kulcsszereplői kik lesznek? 

Brandenburgi Katalin, Wesselényi Anna. Mindig kell egy Anna. 

Varga Melinda