Acsai Roland - Jin és Jang
ACSAI ROLAND
JIN ÉS JANG
- avagy a szív gravitációs mezeje
verses fantasy
Második részlet
Éles Eszternek
VI./A kolibri eltéved
De a sólyom teste nagy,
Túl nagy egy ilyen apró kolibrinek,
És a kolibri eltéved benne,
A virág egyre szomjasabb lesz,
És hervadozni kezd a csőrében.
A kolibri vázává változik,
És megitatja.
– Te megetettél,
Cserébe most megitatlak –
Mondja.
VII./Az olvadó sólyom
A sólyom olvadni kezd,
Üvege elvékonyodik,
És nagy, bíbor vízcseppek hullnak
A földre, amerre száll,
Mintha nem is üvegből, hanem
Jégből lenne.
Kihullik karmai közül a fiú,
És kiesik a vázából
A virág,
És zuhanni kezdenek mindketten –
De felfelé.
Felfelé esni sokkal tovább tart,
Évekig,
A fiús és a lány idősebbek lesznek.
A virág közben visszaváltozik lánnyá,
És megfogja a fiú kezét,
Együtt csapódnak a tengerbe,
De nem őket nyeli el a tenger,
Hanem bennük süllyed el.
VIII./Hullámzó szemek
Ülnek a parton, nagy szemeikben
Tarajos hullámok nyargalásznak,
És néha kicsapnak belőlük,
Ilyenkor úgy tűnik, mintha
Sírnának.
A fiú a lányra néz,
Tekintete hulláma kicsap,
És beszippantja a lányt.
A lányt, mintha örvény húzná le,
Az örvény megkövesedik,
És csigaházzá változik,
A csigaház szája elé
Mészfal húzódik,
A lány bezárul, és süllyedni kezd a fiú
Emlékeiben.
IX./Az emlékek
Látja a fiút, ahogy megszületik,
Látja egészen kisfiúnak,
Látja, ahogy a vasteknősök
Karmai közé kerül.
A lányt fogva tartó csigaház
Tengeralattjáró lesz,
Világítva araszol a fiú lelkének
Mélyén, és látja, hogy milyen tiszta,
Mintha fehér lepedők között úszna.
X./A lány visszatér
A fiú feláll,
Amikor tudatosodik benne, hogy mennyire
Hiányzik neki a lány,
Egyszer csak testet ölt előtte.
– Te már ismered a lelkem, de én még nem ismerem a tiédet –
Mondja a fiú.
Szeme meleg fénnyel felragyog, mint
Az infralámpa, és megszárítja vele
A lány vizes ruháját.
A lány bőre sokszínű,
Mint egy templom
Festett üveg ablaka, és olyan áttetsző is,
Engedi, hogy beléhulljon a fény –
A színes fénypászmák szíve
Oltárára mutatnak.
XI./A kérdés
– Hogyan változtál az előbb virággá?
– Csak úgy megtörtént velem.
– Még mindig virágillatod van.
– Tudom.
XII./Az éneklő hegy
– Meg kell találnom Jint és Jangot, az ebihalaimat. –
Mondta a lány. – Te menj a hegy
Árnyékos oldalán, én
Majd a napos oldalán maradok!
– De ez nem hegy, hanem egy bálna,
Talán kivetette magát a partra
És megkövült.
– De még mindig énekel, hallod?
– Lehet, hogy ez csak az éneke visszhangja,
Ami visszapattan az idő faláról.
Miért olyan szomorúak a bálnák?
– Apám szerint azért, mert nagy szívük van,
Olyan nagy egy bálna szíve,
Hogy külön gravitációs mezeje van.
– Akkor az előbb azért zuhanhattunk felfelé.
– Igen. A szív gravitációja a legerősebb,
Erősebb, mint a földé.
Az első részlet:
A Jin és Jang… Facebook-oldala:
