Könyvfesztivál – a látogató szemével, 2.

A Könyvfesztiválon a szombati nap mindig a strapabíró olvasóké: kiváló állóképesség, küzdőszellem és tüdőkapacitás kéretik az irodalomszerető látogatótól. A jutalom viszont nem marad el.

A kiállítócsarnok „felnőtt” részében (a gyerekkönyvesek hagyományosan az aulából jobbra nyíló térben kaptak helyet) rendszeresen alakult ki a hömpölygő tömegből közlekedési dugó. A terem elején ugyanis egy utcácskában találhatók a legnagyobb kiadók: a Libri és a Líra csoport, a Kossuth Kiadói Csoport, az Európa, a Scolar, és a kisebb, ám annál fontosabb szerzőket felvonultató Kalligram. A standleosztásban az utóbbi egy-két évben megfigyelhető finom átrendeződés is jól mutatja a piac koncentrációját, amely állandó téma volt az előző napi szakmai beszélgetéseken is. Például, hogy a Libri immár egy ponyván árul (nem ponyvát) a Park és a Helikon kiadókkal, de idén a General Pressnek sincs már külön standja, ők a Líra új részeként, annak placcán kaptak helyet.

A programok… hol is kezdjük? A délelőtt hagyományosan a díszvendéggel való beszélgetésé volt, amire hagyományosan nem fértünk be. Az amerikai íróval Bart István és az elmaradhatatlan Veiszer Alinda beszélgetett. Akit ennél mélyebben érdekel Franzen írásművészete, Bollobás Enikő esszéjét itt olvashatja el. Jóval kisebb „felhajtással”, ám annál értékesebb alkotót mutatott be a Napkút Kiadó: a „bakonyszücsi remetét”, Babics Imrét. A költőnek két kötete is műsoron volt: a Sztármajom többszörös alkonyatban és a Gnózis című verseskönyvekről Szörényi László és Hegyi Botos Attila beszélgettek az alkotóval.

Fesztivál felülnézetben

Az Európa Kiadó bemutatta a frissen megjelent Zabhegyező-fordítást, amely – kapaszkodjanak meg, akik netán még nem hallották – a Rozsban a fogó címet kapta. Barna Imre a régen megjelent magyarítások „ráncfelvarrásának” szükségességéről beszélt, és persze a cím is előkerült (szubjektív véleménynek itt helye nincs). A fordító beszélgetőtársa Veiszer Alinda volt. Valamivel később a Typotex Kiadó lengyel „sztárvendégével” rukkolt elő: Sylwia Chutnikot szokás a lengyel Sofi Oksanenként emlegetni, és a roppant tehetséges fiatal szerző külsejével rá is játszik erre az imázsra. A szerző beszélgetőtársa – már le sem kell írnunk, ki volt.

A rendezvény vitathatatlanul a „legfurcsábbra” sikeredett programja a Magyar Krónika című lap bemutatója volt Kerényi Imrével, ahol a résztvevőkön kívül egy árva lélek nem bukkant fel a teremben. Pedig a szervezők az egyik legnagyobb helyiséget foglalták le, de a Magyar Krónika világa szemlátomást távol esik az olvasók többségének horizontjától és ízlésétől.

Ennyien jöttek el Kerényi Imre lapbemutatójára

Az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválját idén kihagytuk, helyette a sokadik könyves Vámos Miklós Ének évada című kötetének bemutatójára kukkantottunk be, ahol Dés László kérdezgette az írót. Vámos elmesélte tizennyolc éves kori esetét Kardos Györggyel, a nagyhatalmú kiadóigazgatóval, és abba is beavatta a hallgatóság fiatalabb részét, hogyan működött akkor a kéziratok sorsa, amelyet első körben rendre hajlamosak voltak visszadobni a cenzorok. (Aztán pár hét múlva s.o.s. újra kérték a szerzőtől. Majd két év múlva megjelent – tette hozzá Vámos saját példájával illusztrálva a korabeli ügymenetet.)

Az igazi „megpróbáltatást” Háy János könyvbemutatóján kellett kiállni, ahol az egyébként is teljesen levegőtlen Supka Géza terembe közel kétszer annyi ember zsúfolódott be, mint ahányra szabták. Ám mi sem mutatja jobban Háy kedveltségét, minthogy közönsége még ilyen körülmények között is kitartóan és élvezettel issza minden szavát – és veszi könyvét. Háynak idén is óriási sikere volt, pedig – mint Barna Imre kérdésére elmondta – némileg visszavonult a médiából. Vagyis nem ad interjúkat, de nemcsak az újságírók egy részének felkészületlensége okán, hanem azért, mert a feltöltődés időszakát éli, nincs új mondanivalója – vallotta meg az író. A szépirodalom nyelvén persze van – ennek lenyomata a Hozott lélek című kötet.

Háy János fejek között

Keresztury Tibor tárcakötetének bemutatóján – kell-e mondani, melyik riporternő moderátorkodott – a felolvasások vitték a prímet: a litera.hu főszerkesztője és Németh Gábor irodalmi dialógust folytattak egy tárcanovella és egy Keresztury-laudáció formájában, közben Vázsonyi János szaxofonnal járult hozzá a hangulathoz.

A Scolar Kiadó hármas bemutatóján szerzőnket, Méhes Károlyt is üdvözölhettük: frissen megjelent kötetéből, a Néma galambok utcájából itt olvashatnak részleteket. Jolsvai András, a pompás tárcanovellák mestere most regénnyel állt elő: szeretett Ujpestjének (rövid u-val, aki nem tudja, miért, olvasson Jolsvait) múltját elevenítette meg egy kitalált történetben, amely azonban nagyon is hasonlít egy régvolt valóságra. Szvák Gyula történész Kvász Iván néven jelentette meg novelláit, elválasztva ezzel tudósi énjét a szépíróitól. A moderátor, nos, végre nem Veiszer Alinda, hanem Karafiáth Orsolya volt, aki saját bevallása szerint még sosem vallott kudarcot három férfi társaságában, és ez most is igaz volt.

Karafiáth Orsolya és Szvák Gyula

Búcsúzóul még ellátogattunk  „A magyar próza estje” című programra, ahol a meghirdetett műsorral ellentétben a Háy és Grecsó párosból csak Grecsó Krisztián volt jelen, Háy ugyanis töretlenül dedikált a kígyózó sorban várakozó olvasóknak. Az ismert fülledtségű Supka Géza teremben a Grecsó-rajongók is dacoltak a körülményekkel, de örömükre jelen volt a „Rájátszás” programok két zenésze, Egyed Péter és Kollár Klemencz László is. Juhász Anna rákérdezett ennek a rendkívül népszerűvé lett zenés sorozatnak az előzményeire, de kevésbé könnyed témaként szóba került Móricz is. Talán Grecsónak sikerült eddig a legvelősebben megragadni a nagy előd írásművészetének elsődleges rétegét, amely nem más, mint a nő és a férfi, akik fájdalmasan sokat akarnak egymástól. 

A hőgutánkat este az odakint már kellemesre lehűlt friss levegőn csillapítottuk, és körülnéztünk a kertben helyet kapott kiadói standok között is. Ilyenkor lehet megpillantani a hazafelé szállingózó írókat megfáradt sétájuk közepette, és így sikerült elcsípnünk a jeles pillanatot is, amikor Esterházy Péter a Fesztivál egyik legnevesebb vendégével, a német-osztrák Daniel Kehlmannal társalgott.

 Esterházy Péter és Daniel Kehlman

Szöveg és fotók: Laik Eszter