A tengerrel szemben – Birtalan Ferenc versei
Caspar David Friedrich (1774–1840) festménye
A tengerrel szemben
Birtalan Ferenc versei
SÓS SZÉL
ha szemben állnék a tengerrel
nem érdekelne mi van mögöttem
néznék az alábukó horizontra
nem lenne jelen se múlt
hagynám cserezze bőröm a sós szél
olyan lenne mindenki arca mint a hullám
riadtan partra simulva
a tengerrel ha szembe állnék
gondolnám
milyen esendőek a partra szakadtak
nem tudnék dönteni
lépjek-e rábízzam-e magam
vagy maradjak reménytelenben
mögöttem megannyi széppel
mik idesodortak
s már magam se tudom
én
vagy amivel szemben állok
az-e a tenger
RÉSZLETEK AZ ELEGÁNS NAPPALI KÉPEIBŐL
(esemény-leírás egy délutáni rémálom
periódusairól)
szép medika és a szülei
fiam
lányom
lányom barátja-családja emlegetve
anyám apám feketében
anna
fontos elegáns városias ember
* * *
nagy a nappali
ékes
ablakain dől a fény
nyugalom szigete a háznak
barokk bútorok
gesztenyebarnák
te meg én vagyunk és
a fikuszok a pálmák
* * *
érkeznek a szüleid
kellemesek mint te
szigorúarcú apád is fagypont fölötti
próbálok fesztelen lenni
* * *
bejön a fontos ember elegáns városi viseletben
olvasmányélményekből tudom hogy olyan
barátságos
igyekszik közénk tartozónak látszani
kobzot vesz elő leheveredik
anyád bársonyos-rekedten énekel egy verset
amiről nem tudom kitalálni kié lehet
a múlt század első évtizedeire tenném
de néhány szava megzavar
az ezredforduló tájára hajaz
* * *
anna nem tudom mint került közénk
amikor anyuék belépnek az akkorra szűkülő szobába
valahol oldalt ő már ott van
fontos lenne a ruhájáról írnom
de nem figyeltem meg igazán
fekete csíkra emlékszem a gallérszegélyen
anyuékon is minden fekete
* * *
anyu azzal kezdi
beszéltek erdélyben zselyke jövendőbelijének szüleivel
az esküvő nem akármi
fontos rögzíteni a dolgokat
zselyke a kanapé másik oldalán tavaszba öltözötten
az egész természetes
balázs is nézi anyut
akinek fontos mi lesz az unokákkal
apunak nincs cigi a kezében
bár nem hinném hogy az illem miatt
* * *
közben elócskásodnak a bútorok
a sarokban téglarakás
ilyen mostanában minden álmom
hülyén hangzik a dal de pengeti végig a kobzos
mint görög pihenőligetekben a babérkoszorúsok
* * *
elfelejtettem ma lenne a születésnapod
kiesnek fejemből a dátumok
önvédelemből
ilyen hülye magyarázatokkal próbálom
helyettesíteni a demenciát
* * *
párizs
az álmok városa mondom félhangosan
mint aki marhára érti a dolgot
kétszer is átrepültem fölötte láttam a tornyot
de hogy fogsz helyettem is barangolni fájós lábbal
* * *
hamarosan kiderül milyen a laborlelet
napok óta bort se iszom már
a részletek tisztázva a kiadóval
csak az óraátállítás miatt zavarodik össze minden
bútorok téglarakások
tegnap a mával
egy elegáns nappaliban
dögszagú délutánon
A KÉRDÉS
…de mi van mögötte
tettem föl a kérdést mikor az eget néztük
hátunkat a ház falának támasztva
próbáltuk megfejteni a végtelent
a végtelent ami nevében hord mindent
s minden korlátját az értelemnek
az okosak beszéltek ősrobbanásról
neveket említettek kik megfejteni hitték
tér-idő görbülettel a relativitást
néztem a messzi csillagokra
és kérdeztem hol a végtelen és mi van mögötte
sok év keserűség élét vette a dolognak
szűkültek álmok ébrenlétek
a filozófiát sunyi kanyarral kikerültem
a távolsági beszélgetésekre félretett idő fogyóban
meggondolandó milyen kérdéseket kinek teszek fel
megyek a megfejthetetlenek után és azzá leszek
s látom helyünkön már az új kérdezők
hol vagyunk hova lettünk
néznek távoli csillagködökre
… de mi van mögötte
