Román szellemi otthon Pesten

Legnagyobb költőjük, Mihai Eminescu születésnapján, január 15-én ünneplik a románok a Nemzeti Kultúra Napját. Nemcsak hazájukban, hanem szerte a világon, így a budapesti Román Kulturális Intézetben is megemlékeztek a százhatvanöt esztendeje született költőfejedelemről. Az Izsó utcai impozáns Malonyai-villában rendezett idei ünnepség ugyanakkor a százötven évvel ezelőtt Pesten megjelent Familia című folyóiratot és alapítóját, Iosif Vulcant is méltatta.

A budapesti Román Kulturális Intézet székhelye, az Izsó utcai Malonyai-villa

Román szellemi otthon Pesten

A román kultúrát a magyar fővárosban – és szerte az országban, például Szegeden – évente több tucat rendezvénnyel népszerűsítő intézmény igazgatónője, Gabriela Matei erre az alkalomra meghívta Nagyváradról a folyóirat jelenlegi készítőit. Ioan Moldovan igazgató és Traian Ştef főszerkesztő – maguk is jó nevű irodalmárok – felelevenítették a kiadvány másfél százados, fordulatos történelmének legfontosabb eseményeit, és ismertették a lap mai arculatát. Nagy Lajos szakszerű, empatikus szinkrontolmácsolásában a szövegek magyarul is elhangzottak.

Balról jobbra: Sorin Ionescu, a Nagyváradi Regina Maria Színház színművésze, aki Eminescu-verseket adott elő; Ioan Moldovan, a Familia igazgatója; Gabriela Matei, a budapesti Román Kulturális Intézet igazgatónője; Traian Ştef, a Familia főszerkesztője; Nagy Lajos szinkrontolmács

A Familia lapigazgatója külön megköszönte, hogy a jubileumi év első megemlékezésére a folyóirat „szülővárosában” kerülhet sor. És felidézte, ahogyan a kiegyezés előtti Pesten egy ott tanuló bihari román fiatalember, a huszonnégy esztendős Iosif Vulcan szinte a semmiből, óriási akarattal, képzelőerővel és szervezőtehetséggel megteremtette a románság szellemi otthonának szánt folyóiratot. Nemcsak az erdélyiek, hanem minden román számára, európai kitekintéssel.

Érdemes felidézni alakját Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című alapművéből:

„Vulkánu József, rumén költő és szerkesztő, a Kisfaludy-társaság levelező tagja, szül. 1841-ben Hollódon (Biharm.), hol atyja [görög katolikus – sz. m.] lelkész volt, anyja Irinyi Viktoria (Irinyi József testvére); tanult Nagyváradon, majd a pesti egyetemen végezte a jogi tanszakot és az ügyvédi vizsgát is letette. A fővárosban az irodalom iránti vonzalmát és tehetségét nagyon élesztette a 60-as évek magyar irodalmi fellendülése. Már akkor a Concordia cz. rumén politikai lapba írt tárczákat és 1865-ben irodalmi hetilapot alapított Familia cz.; szerkesztette még a Gura Szatuluj (Falu szája) cz. élczlapot is. Midőn [1880-ban] a fővárosból elköltözött Nagyváradra, ott szerkesztette tovább a Familiát, a melyben magyarellenes szellemnek soha nem adott helyet. (Itt ünnepelte meg 1904. június 9-én irodalmi munkásságának és lapja fönnállásának negyvenéves jubileumát.) Írt ruménül három nagyobb regényt, több kötet verset, sok elbeszélést és színművet, melyeket a bukuresti színházban adtak elő. István vajda cz. tragédiáját magyar fordításban a nagyváradi Szigligeti-színházban is előadták. A bukuresti tudom. akadémia már régebben rendes tagjai közé választotta. A Kisfaludy-Társaság a rumén irodalomnak magyar nyelven való ismertetéséért 1871 szintén levelező tagjai sorába választotta, hol «A rumén népköltészetről» tartott székfoglalót és ezután is többször olvasott föl a rumén népköltésből maga által fordított darabokat. Legismertebb munkája: Panteunulu Romanu cz. életrajzgyűjtemény. Meghalt 1907. szept. 9. Nagyváradon.”

A Pesten megjelent román „képes enciklopédiai és szépirodalmi lap” 6. száma

Az erdélyi román folyóiratalapító és az óromániai költő közös ünnepe nem puszta szervezési egybeesés, s a budapesti helyszín sem csak egy a sok esetleges közül. Vulcan és Eminescu neve szétválaszthatatlan, s ráadásul a magyar főváros köti össze őket! A Familia még alig jelent meg néhányszor, amikor szerkesztője levélben verset kap az Ausztriához tartozó Bukovinából. Címe „De-aş avea” (Ha volna...), szerzője egy tizenhat éves csernovici diák, Mihai Eminovici. Vulcannak tetszik a küldemény, előszót ír hozzá, s leközli folyóiratában. A szerző szláv nevét azonban saját elhatározásából románosítja. Így születik meg Eminescu, s a fiatal költő azonnal elfogadja a változtatást. Négy évre rá pedig, 1870-ben immár mint bécsi egyetemi hallgató publicistaként szintén egy (már) budapesti román újságban, az Albina (Méhecske) című, erősen antidualista lapban debütál.

Tulajdonképpen nincs ebben semmi különös, hiszen a 18. századtól a 20. század elejéig az erdélyi, bánsági és magyarországi románság egyik legfőbb szellemi központja Buda és Pest, majd Budapest. Hogy csak egyetlen példát említsünk: a Budai Egyetemi Nyomdában (amely a Várban, a Szentháromság téren működött) 1780 és 1830 között kétszáznál több román könyv készült, köztük a korszak legfontosabb kiadványai.

A román és a magyar kultúra kapcsolatait a Familia jelenlegi gárdája is ápolja,  nagyváradi és erdélyi magyar, valamint magyarországi költőkkel és írókkal egyaránt.  Az 1965-ben, a centenárium alkalmával – történetében ötödször! – újraindított folyóirat mai irányítói és meghatározó szerzői a hetvenes években Kolozsvárott hallgattak bölcsészetet, s az ottani legendás egyetemi diákújság, az Echinox köréből nőttek ki. Most rajtuk a sor, fogalmazták meg a jubileumi esten, hogy segítsék kibontakozni a nyomukba lépő legfiatalabb irodalmi generációt.

Hudy Árpád