A hajnal viszi el a legtöbb embert

Családi titkok

Anyám ki nem mondott szavai 
a fülemben lüktetnek. 
A csend miért süketíti meg 
az embert? 
El kell fogadni,
hogy az eget fekete felhő
borítja, ami bekúszik 
a családi ház ajtaja alatt és 
megfojtja az embert. 
Hogy a férjem mindig
ugyanattól a nőtől 
jön zavarba. 
Hogy a figyelmetlenségem 
elviselhetetlen.
Hogy szédülök évek óta. 
Hogy fiatalon fogok meghalni, 
mint az édesanyám és nagyanyám. 
Mert az ember nem
áll le vitatkozni az Istennel. 
Inkább cipeli 
a fénytelen hétköznapokat. 
A buszon a zsebébe gyűri, 
a játszótéren libikókára ül velük, 
népdalokat énekel nekik, 
éjszaka a fogai közt
csikorgatja őket. 
Anyám félelmei hogyan kerültek
a csontjaimba? 
A csigolyákat hogyan képes 
összetartani a szorongás?
Én nem félek beszélni, 
bár a kimondott haragnak nagy része
nem is az enyém.
Inkább lefestem 
egy húsvéti tojásra, 
és reménykedem, hogy 
a virágok súlya alatt
nem reped meg a héj.

Adjatok egy hajnalt

A hajnal együtt lélegzik a földdel, 
de létezik olyan hajnal is, 
ami nem hagy aludni. 
Az asztalon fájdalomcsillapító, 
fél pohár víz, gézlap, tompa tű. 
A hajnal viszi el a legtöbb embert,
nem ismer nyarat. 
A hajnali álmokra jó lenne emlékezni, 
gondolja a nő, és megissza 
a fél pohár vizet. 
Éjfekete varjak repülnek a nap felé. 
Sokan vannak, de a fény elnyeli őket. 
Nincs fájdalmasabb regény a hajnalnál. 
A nő aludni próbál, de az óra kattogása 
mindig felébreszti. 
Senkit nem érdekel a hajnal szépsége,
mindenki aludni szeretne, de muszáj 
megemlítenem, hogy hajnalban meghalni
ajándék. 
Azt mondják, amikor kiszakad a lélek,
felülről lát mindent. Ekkor már 
semmi nem érdekli, csak hogy 
megtalálja az új helyét, 
de a horizontra utoljára visszatekint, 
és lát valami különöset. 
Amikor a napfény végigszánt a mezőn, 
a búzafejek enyhén megemelkednek. 
Ezt a mozdulatot élő 
nem veszi észre, csak a bolytól 
elszakadt hangyák, ahogy megmozdul 
kalász-ágyuk. 
A nő egy hullámzó búzamezőről álmodik. 
Jó lenne szövetséget kötni a hajnallal, 
hogy tovább maradjon, 
de az emberi érvek nem elég meggyőzőek. 
A törvény a reggellel jutalmazza, 
így ő is megpihenhet. 

A hajnal egy elmozdított sírkő, dér a fákon, 
egy beteg nő sóhaja. 
Adjatok egy hajnalt, hogy kiszögeljem az égre, 
és átnevezzem örökkévalóságnak. 
Hadd maradjon, aki különben menne.