Sz. Benedek István: Lovagi torta (részletek)
„Ismét megkíséreltem néhány betűvető kezébe adni az elgörbült tollat, hogy komolytalankodjék egy keveset, és miniversekben (limerick) meg lélegzetvételnyi történetekben örökítse meg életünk napos oldalát. Szerencsém volt, magyarul írtam, azon a nyelven, ami már magában is szórakoztat, csavargásaim a világban és nyelveiben megdönthetetlen bizonyítékkal láttak el, nézd, ennél nincsen bolondosabb, sziporkázóbb tükre a gondolatnak! Néhány felcserélt betű, és kezdheted a kacagást.Minden házasság ménage à trois, ahol a harmadik az ördög.
Ebben hasonlít az író–olvasó kettőse, ahol, ha humor után vágyunk,
Belzebub az egyetlen megmentőnk.
– A jó prózaírót állandóan olvassák – gonoszkodott egy barátom –, a jó költőt csak dicsérik.
– És a humoristát?
– Bolond! – mormogják, és a könyve után nyúlnak” – állítja Sz. Benedek István Lovagi torta és egyéb komolytalanságok című kötetének bevezetőjében. A borító „félelmetes” lovagjai láttán, öltse fel Ön is, kedves Olvasó, a páncélinget „amit humorból, tréfából meg a képtelenségek játékából szabott (…) a tollforgató, élvezve anyanyelvünk páratlan játékosságát”.
A kötet megvehető és megrendelhető a 86. Ünnepi Könyvhéten az Irodalmi Jelen standjánál (vagy az ij@irodalmijelen.hu címen).
A kötet megvehető és megrendelhető a 86. Ünnepi Könyvhéten az Irodalmi Jelen standjánál (vagy az ij@irodalmijelen.hu címen)
EGYPERCES TÖRTÉNETEK
A meleg vizes bugyborékolót egy dagadt néni őrzi, néha szétterpeszti és mozgatja a lábait.
– Ma nincsen bugyogó! – magyarázza.
– Akkor nem várom meg, amíg piruettezni tetszik – feleli Lajos.
*
A mester pucér képet festett a tanítónőről, és aláírta: Didakt.
*
Két versenyló beszélget:
– Hol a lovasod?
– Megváltam tőle.
– Miért?
– Mert mindig ő akart felül lenni.
*
A betörő telhetetlen volt, nemcsak a pénzt, a szép kasszírnőt is begyűrte a zsákba.
Nagy anyagi nyomorban halt meg.
*
– Mi sem vagyunk annyira hülyék!
– Mennyire?
*
– Csak így tovább, fiúk, bele apait-anyait ! – biztatta az árvaház igazgatója védenceit.
*
– Mióta meghalt a párom, csak a kutyámmal maradtam.
– Szép és okos?
– Csúf és buta.
– Miért tartod?
– Szegény férjemre emlékeztet.
*
– Napról napra öregszem, és még hülyébbnek érzem magam.
– Ugyan már! Nem változtál!
*
– Maga olyan, mint Quasimodo.
– Sánta hasonlat.
*
A krimiíró felolvas a lektornak:
– A lánynak kígyóbűvölő dumája volt.
– Javítsa ki a dumáját szájára – szakítja félbe a másik –, akkor eladjuk pornóként.
*
A matyó leányok fonalat gombolyítottak a matyó hímzéshez gurgulyáról. A fonálból blúzt, a gurgulyából gurgulyáslevest
főztek.
*
A léggömb kipukkant a röhögéstől.
ELTÉVEDT FÖLDRAJZI FOGALMAK
Vonullulu = hawaii város
Hizland = dán sziget
Hájderagad = város Indiában
No vaja Zsemle (pucér kenyér) és No margarin-szigetek
(Oroszország)
Szagakaki = japán kikötő
Timbuktu = város Afrikában, ikervárosa a Túrósbukta
Cseh–Mogorva-fennsík = bohém táj
Háj-pong = város Vietnamban
Baszrá = szíriai város
Mumbáj = indiai nagyváros
HIRDETÉS
– Lóerőben levő férfi ismeretségét keresem.
*
Próbaidőre eunuchnak jelentkezőt keresünk. Amennyiben nem felel meg, visszavárjuk.
(Helyesbítés a következő lapszámban: „visszavarrjuk”.)
*
Jó állapotos perzsa szúnyog eladó.
BEVEZETŐ A KÖLTÉSZETBE
A magyar nyelvben és irodalomban a költészet és a költő meghatározása bonyolult feladat. Ezt mi sem illusztrálja jobban, minthogy olvasóinktól arra a kérdésre, hogy „Kik a legfontosabb költők?” fontossági sorrendben a következő válaszok érkeztek:
– vekker
– kotló
– versíró
Kétségtelen, hogy a fenti intézmények mindegyike foglalkozik költéssel, és mindegyikük létfontosságú. Kezdjük talán a vekkerrel, ami a legutálatosabb, legtöbbet szidott (fel)költő.
Folytassuk a kotlóval, ami a rántott csirkénkhez (a prézli mellett) nélkülözhetetlen, hiszen ő költi ki a tojásokat. És végül, de nem utolsó sorban következik hármójuk közül a legbonyolultabb, szinte megfejthetetlen költő, a versíró zseni. Hogy neki mi a funkciója? Ő a lelkivilágunk irányítója.
Közöttük természetesen sokrétű kapcsolat létezik, gondoljunk tyúkanyóra, aki a költő szerint a szobában lakik itt bent, és a tyúkra, mint összefoglaló fogalomra, hiszen aligha akad költő tyúkszem nélkül. A kakas kukorékol, és a tyúk kotkodácsol, ami akaratlanul is Balassi halhatatlan sorait juttatja eszünkbe („Holott kikeletkor az sok szép madár szól”), és kikelet helyett a felkeletet, ami a vekkernek is kellemetlen következménye.
Közös jellemzőjük, hogy ők, mindhárman, robbannak szét az energiától. A vekkert naponta legfeljebb egyszer kell felhúzni, a kotló magától is felmászik a tojásokra, a költő pedig „felhúzott” állapotban születik meg, és ha a kezébe kaparint egy papírdarabkát, már írja is a verset. Ők persze korántsem egyenértékűek, a vekkert helyettesíti a rádió, a kotlót a keltetőgép, a poéta azonban kicserélhetetlen.
Nem értek az óraszerkezetekhez, még sohasem ültettem kotlót, számomra csodálnivalónak csak a költő marad. Megkíséreltem utánozni. Nem félek, hogy harag lenne belőle, hiszen „áldozatom” nemcsak költőnek kiváló, humoristának is. És még senkit sem ütött agyon.
Kimész* Ferenc
A GYÓGYSZERGYÁRBAN
A gyógyszergyárban a gyógyszereket gyártják,
A gyógyszereket sok más helyen is gyártják.
A gyógyszereket mindenütt gyártják.
A gyógyszereket mindenütt gyártják, és még mindenüttebbül
mindenütt eszik.
A gyógyszereket a gyógyszergyárban nem eszik.
A gyógyszergyárban nemcsak a gyógyszereket nem eszik.
A gyógyszergyárban nemcsak a szegények nem esznek.
Az emberek egymást is eszik, a kannibálemberek.
A kannibálemberek egymást eszik, de van, aki megmarad.
Kannibálemberek csak voltak, de mégis eszik egymást.
A gyógyszereket azért szedik, hogy fogyasszanak, de ráncok, túl sok szőr, kopaszság, hátfájás, vakság, butaság, tévénézés és pálinka ellen is jók.
A fogyasztás elleni gyógyszerekben az a jó, hogy akkor is
* az Olimposzra, egyenesen előre, nem félve sem a vekkertől, sem a tyúkoktól!
fogyasztanak, ha annyit eszel, amennyi beléd fér.
A fogyasztás elleni gyógyszerekben az a jó, hogy akkor is fogyasztanak, ha többet eszel, mint amennyi beléd fér.
Ha annyit eszel, amennyi beléd fér, nem tudsz felemelkedni, de ez nem baj, mert a gyógyszert ide teszed a közeledbe.
A fogyasztás elleni gyógyszer a buta gyógyszerek közé tartozik, a végén téged is teljesen elfogyaszt.
A fogyasztás elleni gyógyszert kövér egereken próbálják ki, először úgy, hogy a macska meg van kötve.
A ráncok elleni gyógyszernek olyan a formája, mint egy vasalónak vagy egy késnek.
A túl sok szőr elleni gyógyszernek is olyan a formája, mint egy késnek, de ez nem az a kés, amivel a bácsik a habot lekaparják az arcukról.
Az a kés a borotva, és nem kell hozzá gyógyszer.
A gyógyszer a bácsik feje búbjára kell, hogy ott nőjön ki a sok szőr, amit az arcukról vagy a szívükről levágtak.
A gyógyszergyárban minden baj ellen gyártanak gyógyszert.
A gyógyszergyárban a költészet ellen semmit sem gyártanak.
A költészet tehát nem baj, csak betegség.
A költészet betegséget úgy kapják meg, hogy sokat olvasnak.
Ez azonban nem lehet igaz, mert a költők keveset olvasnak, és sokat írnak.
Nem szabad olvasniuk, mert akkor ugyanazt írják le, mint a másik költő, talán még csúnyábban.
A költők olyasmit írnak, amire senki sem kíváncsi, csak te.
A költők nem írnak regényt, mert annak a végén nem hal meg senki.
A költők verset írnak, de annak a végén nyugodtan elpusztulhatsz, mert feltámadsz a következő versben.
A költők zárkózottak, ezért nem köszönnek, és nem mosolyognak, mert ezt nem szabad senkinek megtudni.
A költők nem köszönnek, és nem mosolyognak, mert ezt csak neked szabad megtudni a versből.
A költők nem köszönnek, és nem mosolyognak, mert ezt csak neked szabad megtudni a versből, ha megérted.
A költők nem köszönnek, és főként a kritikusokra nem mosolyognak, ami nem is csodálható, mert akit én ismerek kritikust, arra nem lehet mosolyogni.
A költők mind szegények.
A költők mind szegények, de várják, hogy gazdagok legyenek.
A gyógyszergyárban a költészet ellen semmit sem gyártanak.
A gyógyszergyárban a költők szegénysége ellen sem gyártanak semmit.
Nekem nincsen olyan barátom vagy ismerősöm, aki ne írna verset.
