A mankóját eldobó költő és Lucifer

Závada Péter Mész című verseskötetének bemutatóján szó esett többek között arról, hogyan fogadta meg a kritikusok tanácsát a költő, és azt is megtudhattuk, miért ellenszenvesek neki a „polihisztorok”.

Závada Péter a Mésszel, a háttérben Lapis József (Fotó: Németh Dániel)

2015. szeptember 15-én jött ki a nyomdából Závada Péter második verseskötete a Jelenkor Kiadó gondozásában Mész címmel. Az első könyvbemutatót két nappal később, 17-én rendezték a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban.

A szerző népszerűségét ismerve nem volt meglepő, hogy a rendezvényre váltható jegyek több mint egy hete elfogytak. Azt viszont nem sokan sejthették, hogy a negyven fölötti generáció képviselteti magát a legnagyobb számban. A szokásos negyedórás késéssel kezdődő könyvbemutatót Balajthy Ágnes, a József Attila Kör egyik sorozatszerkesztője moderálta, Závada Péter mellett pedig helyet foglalt Lapis József, a kötet szerkesztője.

A szerző első kötete, a 2012-ben megjelent Ahol megszakad igen népszerű az olvasók körében, ezt támasztja alá a rekordszámú eladott példány. A kritikai visszhang már kevésbé volt ennyire pozitív – emlékeztetett Balajthy Ágnes. A szerző azonban nem roskadt magába a szakma fenntartásai miatt, épp ellenkezőleg: profitált belőlük, megfogadta azokat a tanácsokat, amelyeket konstruktívaknak gondolt. Az első kérdés éppen erre irányult: tudatos volt-e az elmozdulás a szabadversek felé, illetve miben különbözik a Mész előző kötetétől? Závada elárulta, hogy valóban következetesen hagyott fel a rímes versekkel. „El kell dobni a mankót!” – fogalmazott a szerző. Emellett megjegyezte, hogy míg előző művét az alanyiság jellemezte (ezért többen bírálták), addig jelen kötetéről ez már kevésbé mondható el.

Balajthy Ágnes, a moderátor (Fotó: Németh Dániel)

A verseskönyv szerkesztője, Lapis József nem titkolta, hogy neki hiányoznak a rímes, „zenés” versek, nemcsak a Mészből, de a kortárs irodalomból is. „Luciferi szerepbe bújtam” – fogalmazott a kötetgondozója, és elmondta, hogy hálás szerző volt Závada, minden változtatási javaslattal egyetértett. Olykor komolyabb javításokat kellett végezni egy-egy szövegen – tudhattuk meg.

Szó esett a slam poetryről is. Az előző kötetben lévő egyes versek slam-betétek voltak, a szerző gyakran megszólaltatta őket a színpadon. Ez a Mészre nem jellemző, emelte ki Závada – noha az est végén háttérzenére olvasott fel.

A címről is kaptunk néhány fogódzót. Balajthy Ágnes felhívta a figyelmet, hogy enigmatikus kifejezésről van szó, erre rájátszik Vojnich Erzsébet festménye is a borítón. A Mész a kalcium-karbonát hétköznapi elnevezése, másrészt egy cselekvő igére is asszociálhatunk. A kettő közös metszete az emlékezés, „az eltemetetlen múlt, az árnyak között ólálkodó bűn, a be nem keríthető, fondorlatos vágy”, s ez torkollik az elvesztett anya képébe – olvasható a kötet hátoldalán. A Mész mint verscím a Kőműves Kelemen-motívumot, a befalazást idézi meg: „Apával úgy döntöttünk, hogy / szép gyöngén megfogjuk az elégett csontjaidat, / az elégett véredet, és a mészhabarcs közé keverünk, / noha már abban is te voltál. Aztán amit estig raktunk, / leomlott reggelre.”

Több olyan vers is van a kötetben, amelyeknek a címe megegyezik (pl. Testtáj (1), Testtáj (2), Testtáj (3)). Ezek egy-egy miniciklust alkotnak. A rejtvényszerű szervezési elv nem merül ki ennyiben, a versek felett egy-két-három szavas címkék olvashatók, mintha hiperlinkek volnának. „Szerettem volna kapcsolatot teremteni, egyfajta keretet biztosítani. A ritmus fenntartása, egyfajta értelmezői funkció a szerepe ezeknek, ám tökéletesen működik a vers ezek nélkül is. Néhol elhelyeztem egy-egy pillérverset is, amelyek megakasztják az olvasást” – magyarázta Závada. Ha felérünk a borítón lévő lépcsőn, akkor lebonthatjuk az emlékezés falát, s beléphetünk az ajtón – tette hozzá. Ennek kapcsán a tér-metaforáról (fürdőszoba, fal, mellkas, konyha) is szó esett, amely fontos szervezőelve a kötetnek: „A belső hiányra reflektálnak, konkrét és absztrakt találkozások helyszínei.”

„Melyik Závada Péter lép elénk? A slammer, a költő, a Akkezdet Phiai tagja vagy épp a színháztudományokkal foglalkozó kritikus?” – tette fel a kérdést a moderátor. „Mindegyik én vagyok, csak a hang más, amivel megszólalok” – válaszolt a szerző. Ellenszenvesnek tartja a „polihisztorokat”, vagyis azokat, akik nagyképűen azt hiszik, mindenhez értenek. Állítása szerint ez rá nem jellemző, hiszen esetében az említett szerepek között a szöveg a kohéziós erő.

Miután véget ért a kérdezz-felelek, Balajthy és Lapis elhagyta a színpadot, és helyüket Dányi Kriszti (Morningdeer) és Temesvári Balázs (Rosinflux) vette át. Závada ízelítőt adott a Mész verseiből misztikus zenei aláfestéssel, amely illett a szövegek világához.

Az est dedikálással zárult. Hosszú sor állt a szerző előtt, hiszen a jegyek „levásárolhatók” voltak, így az érdeklődők mindössze ezer forintért juthattak a Mészhez.

Balogh Péter