7. Kolozsvári Magyar Napok – Mimesis 4.0 – Vizuális alámerülés
A Bánffy-palota pincéjébe költözött a Kolozsvári Magyar Napok egyik legközkedveltebb kortárs képzőművészeti kiállítása, a Mimesis. A tárlat most is a kísérletezés miatt izgalmas: egyszerre kihívás a térhez való alkalmazkodás és a vele való játék, a tematika megragadása és a nézőkkel kialakított interakció, a vizuális alámerülés.
7. Kolozsvári Magyar Napok
Mimesis 4.0 – Vizuális alámerülés
Biztonsági okokból változtatták meg a szervezők a tárlat helyszínét, hiszen a tavalyi bukaresti tragédia mindenkit rádöbbentett arra, hogy az egykori impozáns kolozsvári szálloda, a Continetal nem alkalmas tömegek befogadására és reggelig tartó bulikra. Ezt a hiányt próbálják pótolni a Művészeti Múzeum belső terei, hiszen idén itt (is) lehet babzsákokon, napernyők alatt vagy a fűben heverészve kávézni, sörözni, beszélgetni. Közben meg számos kiállítás vesz körül, érdemes időt szánni rájuk. A legújabb a Mimesis, amely idén a Conti-Mentális terek tematika köré épül, a kultúrák közti különbségek vizuális bemutatására fókuszál.
Bordás Beáta, a múzeum munkatársa, Márkos Tünde, az Origo Kulturális Egyesület elnöke és Zakariás Ágota művészettörténész a hangulatos szabadtéri megnyitóban köszönetet mondtak a Magyar Napok szervező stábjának, valamint a Művészeti Múzeum vezetőségének, amiért létrejöhetett az idei együttműködés. A közönség hamar birtokba vette a múzeum udvarát, mindenki a számára legkényelmesebb pozícióban hallgatta végig a kiállítás koncepciójáról, létrejöttéről szóló beszédeket. Egyre több magyar és román képzőművész reagál a Mimesis fesztivál felkérésére, idén 28 alkotó munkáit tekinthetők meg a Bánffy-palota pincéjében.
„Negyedik alkalommal hívnak minket szobára” – kezdte megnyitóbeszédét Zakariás Ágota. És tényleg: ugyanaz az intimitás jellemzi a kiállítást, csak most nem tágas, világos termek, hanem sötét és nyirkos terek képezik azt a labirintust, amelyben kicsit elveszve megtapasztalhatjuk a Mimesis látványvilágát. Vannak falra akasztott alkotások, tárgykollázsok, lebegő vászonra vetített mozgóképek, installációk, földből előbukkanó tárgyemlékek, fotók. A bemutatott anyagot nem lehet úgy lefényképezni, mint eddig, ugyanis a pince fényviszonyai erre nem alkalmasak. Viszont arra igen, hogy egy sokkal bensőségesebb viszonyt lehessen kialakítani a kiállítás egészével, persze ezt csak akkor, ha már túltettük magunkat a Conti-nosztalgiázáson, a kezdetben ridegnek ható pinceterek első benyomásain, s többször is körbejártuk már a kiállítást. Ahogy az eddigieket, ezt sem lehet csak egyszer „végignézni”, mindig akad egy-egy oszlop mögül előbukkanó újabb alkotás, fény- vagy hanghatás, eddig fel nem fedezett részlet. „A Conti termeire ugyanolyan kíváncsiak voltunk, mint a kiállításra, most ugyanez érvényes a Bánffy-palota pincéjére is, ugyanis kiváló terepet biztosít a kísérletezéshez. Nem kiemeli, hanem kiegészíti a tartalmat” – hangsúlyozta Zakariás Ágota.
Az idei felvonásban Alexandra Mocan, Bándi Dávid Dániel, Bob József, Burka István, Darvay Tünde Napocska, Demeter Ferenc, Diana Drăgan Chirilă, Dorel Găină, Peter Felix, Ferenczy Botond, Győri Csaba, Ioana Iacob, Kalló Angéla, Kerekes Emőke, Kuti Botond, Irsai László Zsolt, Lőrincz Gyula, Makkai András, Makkai Bence, Matei Toșa, Mădălina Surducan, Márkos Tünde, Mira Mărincaș, Oana Pop, Szekely-Rafan Lucian, Szentes Zágon, Szőcs Ágota Gyopár, Szőcs Zoltán vettek részt.
A Mimesis fesztivál idei tárlata ugyanolyan szerves részét képezi a Magyar Napoknak, mint az előzők. Érdemes a lazább délelőttökből időt szánni a kiállításlátogatásra, a múzeum udvarának felfedezésére. A tárlatok mindennap 17 óráig látogathatók.
Szöveg: Molnár Bea
Fotók: Csiki Réka
