Delírium-udvar – Török Panka versei a Debütben
Fotó: Mohácsi Szilvia
Delírium-udvar
Török Panka versei a Debütben
Budapesten születtem, húszéves vagyok, az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanulok. Tizennégy éves korom óta írok verseket. Az elmúlt két évben megjelent három versem az ELTE BTK Főnix c. antológiájában, két versfordításom a Napút XVII. évfolyamának 2. számában; két további versemet pedig a Same Side és a Liget online publikálta.
VISSZAMERÜLÉS
Hagyom: kiűzzön a házból az éj,
tétován tükröződő lámpafény.
Cipőorr évődik a járdaszéllel,
kapucniba kapaszkodik a szél.
tétován tükröződő lámpafény.
Cipőorr évődik a járdaszéllel,
kapucniba kapaszkodik a szél.
Hagyom, hadd fújja, hadd vigye,
tengerré változom, belém merülsz.
Hívlak, te mindig így kerülsz ide,
figyelem, hogy félsszé csendesülsz.
tengerré változom, belém merülsz.
Hívlak, te mindig így kerülsz ide,
figyelem, hogy félsszé csendesülsz.
Lélegzetem a szürke esti füst,
delírium-udvara van a Holdnak,
bordáimmal tüdőmön – élő üst-
dobon – játsszanak siratót a holtak.
delírium-udvara van a Holdnak,
bordáimmal tüdőmön – élő üst-
dobon – játsszanak siratót a holtak.
ŐSZBUROK
Az érintésnek nincs fénye,
csöndben kitapintalak,
füled formája, nyakad íve
egyetlen, elnyújtott pillanat.
csöndben kitapintalak,
füled formája, nyakad íve
egyetlen, elnyújtott pillanat.
Csizma fürdik pocsolya vizében,
elröpül fejem felől az ernyő,
dobol az eső a szemüvegen,
az idő most nem kétségbeejtő.
elröpül fejem felől az ernyő,
dobol az eső a szemüvegen,
az idő most nem kétségbeejtő.
Ha menni kell tovább a hallgatag télbe,
magammal viszem e sárga őszöket.
magammal viszem e sárga őszöket.
SZELLŐ
Neked jól áll a tűnés-elmúlás,
jól áll a füst, mit fúj a szél.
Szemednek rebbenésében tudás,
jól áll szavaidnak az él.
jól áll a füst, mit fúj a szél.
Szemednek rebbenésében tudás,
jól áll szavaidnak az él.
Neked jól áll, ha kabátodra fagy,
arcodba csíp a légáram,
a hűvös tél és a nyári langy.
arcodba csíp a légáram,
a hűvös tél és a nyári langy.
Szélcsendünk már nem derűs,
folytatnám szépen, de nem tudom.
Én a szellőt, mozgást koldulom,
belőled eltűnt a forró, a hűs.
belőled eltűnt a forró, a hűs.
Neked jól áll a tűnés-elmúlás,
jól áll a füst, mit fúj a szél.
Szélcsengő-dal, s a méla búgás;
örök szavaidban az él.
jól áll a füst, mit fúj a szél.
Szélcsengő-dal, s a méla búgás;
örök szavaidban az él.
éhség
étvágytalanná válsz
a beléd ivódott keserűségtől
szavaid ízüket vesztik
elejted a kanalat
kicsordul belőle a teljesség
széthullsz apró darabokra
felismerés
könnyű kabátban indul útnak
mind akinek a moirák súgnak
mind akinek a moirák súgnak
fölötte összezárulnak a fellegek
az ég dörög hajába lődözi a fényeket
az ég dörög hajába lődözi a fényeket
amikor visszatér kabátján moha nő
szemüvege repedt nyakán tarka sálidő.
szemüvege repedt nyakán tarka sálidő.
