Tökéletes gyilkosság – Shrek Tímea novellái a Debütben

Tökéletes gyilkosság

Shrek Tímea novellái a Debütben

11482

Reggel buszra szálltam. A második megállóban ismerős arcú, fiatal fiú lépett fel. Utazótáskáját az előttem lévő ülésre rakta, köszönésként bólintott, és mosolygott egyet. Tekintetében fura mélabú rakott fészket. Miután lepakolt, megfordult, kezét nyújtotta egy idősödő asszonynak, segített a felszállásban.

Magassarkúja beakadt a busz második lépcsőfokába, megbotlott. A fiú szégyenkezve nézett rám, de aztán elmosolyodott, tudatva velem, hogy ez mindössze ügyetlenség volt. A nő fejkendőt viselt és kopott, zöld kabátot, olyat, ami a szovjet időben még egészen elegánsnak és jómódúnak számított.

Arca megviselt és gyűrött volt. Karikás szeméből és mély ráncaiból gondterhelt élet rajzolódott ki. Hiányoztak az első fogai. A fiú a földre tette az előzőleg gondosan a buszülésre helyezett táskát, majd udvariasan a helyére segítette a nőt, aki pénzt vett elő, és két jegy árát fizette ki Csikósig.

Alkoholizmus vagy idegösszeroppanás – állapítottam meg magamban. Csikósra csomagokkal csak az utazik, akinek hosszabb időt kell eltöltenie a helyi gyógyintézetben.

A nő papírmappát húzott elő, tele dokumentumokkal. Orvosi kéziratnak látszott, ezért közelebb hajoltam, szinte a válla fölött néztem a papírok közé. Bőréből erős szívcsepp szaga párolgott. Ismerem a trükköt, nagyanyám zugivó volt, hogy ne érezzük rajta, azzal kente be magát. Mindig a szívbajaira fogta a szédelgéseket, az instabil járást és a zagyva beszédet is. Az első oldalon csak néhány tőmondatot tudtam kiolvasni, olyanokat, mint: gyakori alkohol- és gyógyszerfogyasztás, agresszió, folyamatos fejfájás, többszöri öngyilkossági kísérlet, és hogy veszélyes a családjára.

A fiú közben a busz ablakán át bámulta a járókelőket. Úgy tűnt, kissé szégyenkezik a vele utazó asszony miatt, aki talán az édesanyja lehetett.

A következő dokumentum olvashatóbb volt, az állt benne, hogy kést emelt testvérére, meg akarta ölni. Másutt azt írták, hogy beszedett egy csomag nyugtatót, ki kellett mosni a gyomrát. Azt is megtudtam, hogy öt évvel ezelőtt autóbalesetben koponyatörést szenvedett, és agyrázkódást kapott, azóta gyötri a migrén. Többször vették őrizetbe rendbontásért és verekedésért is. Az utolsó papír egy kitöltetlen szerződés volt, amiben az állt, hogy a páciens önként és saját felelősségére vonul be a kilencvennapos gyógykezelésre, amelynek ideje alatt nem hagyhatja el a klinikát felügyelet nélkül.

A nő bezárta a mappát, és tovább tartotta az ölében. Az ismerős arcú fiú hátranézett, rám. Majd elkapta a nőtől a papírokat. A fedőlapon épp el tudtam olvasni a szöveget.

11482. számú beteg

Neve: Kuzma Viktor Viktorovics

Született: 1989. január 3., Beregszász.

Tökéletes gyilkosság

Minden egyes mozdulatot előre kitervelt. Volt rá bőven ideje. Alaposan végiggondolta az eseményeket, mérlegelt és döntött: meg fogja ölni Gedeont.

A hőmérő higanyszála 38 fokot mutatott. Amíg a gőzölgő aszfaltot bámulta, Líz egyre csak azon gondolkodott, mit fog mondani, ha valaki rájön, mit is tett. Délután két órára beszélték meg a találkozót, a lány anyjának házába. Tudta, hogy napokig senki sem lesz otthon, a szülei nyaralni mentek. Helyszínnek tökéletesen megfelelt, minden zugát betéve ismerte.

A ház nagy volt és üres. A hátsó udvar lenyúlt a folyó menti erdőig. Líz otthonosan érezte magát ott, egy pohár vizet engedett magának a csapból. A hosszú séta közben megszomjazott. Két kört sétált lassan, kimérten a fürdőszobától a bejárati ajtóig. A fogasról leemelte táskáját, az étkezőasztalra tette, majd keresgélni kezdett benne. Alján egy gyógyszeres fiola lapult. A szekrényből üvegkancsót vett elő. Citromot helyezett egy vágódeszkára, és hajszálvékony karikákra vágta. A konyhakertből mentaleveleket szedett, megmosta, és a kancsó aljára rakta, rá a citromkarikákat, kevés cukrot és az üvegcse tartalmát. Felöntötte vízzel, és elkeverte a limonádét.

A kapucsengő hosszú, sikoltó hanggal jelezte Gedeon érkezését. Líz papucsot húzott, és beengedte a férfit.

– Szia, szívem – üdvözölte a lány.

– Mi tartott ennyi ideig? Nehéz volt nyitva hagyni a kaput?

Líz érezte, ahogyan az első mondat után lüktetni kezd a halántéka. Ideges lett, de a tőle megszokott halk hangon bökte oda:

– Sajnálom.

A konyhába mentek. A hideg limonádéból nagy pohárral töltött a férfinak. Mohón kortyolta a hűsítő italt, majd leesett a székről a hideg csempére.

Líz sajnálattal nézte a magatehetetlen férfit. Most olyan ártatlannak tűnt, mint egy csecsemő. Leguggolt hozzá, megsimogatta arcát. Felállt, a táskájáért nyúlt, maroknyi pisztolyt vett elő. Nem gondolkodott. A férfi homlokához szorította. Egyetlen golyóval végzett vele.

A kamrába ment. Takarófóliát hozott, amit még anyjával vásárolt a kerthez. Egyenletesen szétterítette a padlón, és rágördítette a holttestet. A fiókból kikereste a legnagyobb és legélesebb kést. A férfi karját próbálta levágni, de a csontoknál nem sikerült. Elővette a kamrából apja sarokcsiszolóját, és közben arra gondolt, hogy ezzel mindent lehet csinálni, csak sarkot csiszolni nem.

A testet feldarabolta. Karok, lábak, fej és torzó. Egyesével vitte ki a hátsó udvarba. A fáskamrából gyújtóst és hasábokat hozott. Mikor a tűz lángja már elég nagy volt, egyesével dobta rá a testrészeket. Félóránként rakott még fát a tűzre, közben feltakarította a konyhát.

Bőven elmúlt éjfél is, mire a hús nagyjából leégett a csontokról. Gereblyével szedte ki a maradványokat. A megmaradt hamut széthordta a kertben. A házból fekete, vastag falú szemeteszsákot hozott. Belepakolta az égett csontokat, és az erdőbe vitte.

Hajnalodott. Líz kinyitotta a szemét, takaróját ledobta magáról, de még így is melege volt. A fürdőszoba felől zajt hallott, idegesen ült fel az ágyon, majd látta, ahogyan macskája éppen egy labda után ugrik. Nyugodtan feküdt vissza, és hunyta le a szemét.

Hirtelen éles fájdalmat érzett a nyakán. Aztán forróságot. Kiabálni akart, de nem tudott. Sötét árny hajolt fölé.

–  Látod, egyetlen pontos mozdulat is elég hozzá. Nem sokat tanultál – suttogta a lány fülébe Gedeon, és macska képében távozott.

Shrek Tímea 1989-en született Beregszászon. 2013-ban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. 2009-től szervező-pedagógus és magyartanár a Beregszászi 7-es Számú Általános Iskolában, ahol roma gyermekek oktatásával foglalkozik. A beregszászi székhelyű Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alapító tagja, 2014-től rendszeresen publikál a kárpátaljai Együtt című irodalmi és művészeti folyóiratban, valamint novelláit közölte az Irodalmi Szemle, a Napút, a  Partium,a Helikon, a Somogy, a Kárpátaljai Hírmondó, a Szózat. Kisprózákat és novellákat ír, közel áll hozzá a szociográfia. 2016-ban az Ukrajnai Kulturális Minisztérium által meghirdetett Kárpátaljai dialógusok című rövidpróza-pályázat első helyezettje. Jelentek meg novellái ukrán, valamint Ferdinandy György fordításában portugál nyelven. 2016-ban elnyerte a Nemzeti Kulturális Alap által meghirdetett Gion Nándor-ösztöndíjat, jelenleg az Előretolt Helyőrség Íróakadémia tagja.