Az időutazás kérdései – Csornyij Dávid verse a Debütben
Az időutazás kérdései
Csornyij Dávid verse a Debütben
Vörös hajad beszínezte a naplementét,
istennőszobrokba börtönzött hárpiák
kémlelték halálodat.
Bizánc utcáin sétálva lupákat simogattam,
meguntam árnyékoddal a szemezgetést.
Tudtam, te leszel az Achilles-sarkam.
Adtam magam. Semmit sem kellett tennem.
Kifogásokkal támasztottam ki a hátam,
s vidám zenei aláfestéssel dicsekedtem
mindenkinek: megszereztem Évát Ádámtól.
Pánikrohamot kaptak az idegsejtjeim,
s cinkosságot teremtettek, hisz mindig
mással töltötted a pásztorórákat.
Tudtam, csak középkori reklám leszek,
mely megszakítja életed filmjét.
Olyan volt ez, mintha
vizet hordtam volna egy lyukas hordóba.
Neked Bizánc már kevés volt,
Sophia sem rebegett elég imát.
Azt hittem, jobb vagy,
mint a ravennai hetérák.
A sikamló fájdalom, mely minden
ősi tudását összeszedve sunyin
leselkedett azon az éjszakán,
hogy aztán arcomon összehúzza
a ráncokat, folyómedret
adván a könnyeknek, lesújtott.
Eltűntél.
Kereshettelek a csillagok felett,
a régmúlt időkben, a jövendőben,
hiába fizettem le még az Istent is,
kaptam a holnapból egy szeletet, nélküled.
Néha szükség van zenei aláfestésre.
Ravaszkodott a gravitáció
a Taigetoszon. Csúcsán
bámészkodva láttalak meg a
csecsemő-temető közepén.
Órabérre dolgoztál a siratóasszonyokkal,
talán engem is megkönnyeztél
gyermek-fantomok kacagása közepette.
A jövőd nem én vagyok, tudom: mondták.
Miattad vagyok olyan, mint a nomád alkoholisták:
magzatpálinkát iszom,
és gondolkodom, akarja-e a múlt,
hogy megváltoztassák.
Nem vagyok e jelenbe való.
A te múltad az én világom.
1991. december 30-án születtem Beregszászban. A Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában érettségiztem 2009-ben. Tanulmányaimat 2012-ben kezdtem meg Beregszászban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történelem szakán. 2016-ban BSC szintű végzettséget szereztem, jelenleg felsőfokú, speciális képzésben részesülök történelem szakon. Főbb érdeklődési köröm a XX. századi történelem és hontörténet. Tanulás mellett dolgozom is, a Beregszászi Járási Könyvtár munkatársa vagyok. 2014-től vagyok a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) tagja, rendezvényszervezője, emellett felelős a multimédiás megjelenésekért is. A KVIT-ben az egyéni fejlődés lehetőségét és a kárpátaljai magyar irodalmi élet egyik támaszát látom.
Verseimet először az Együtt folyóirat hozta le, amelyben igyekszem állandó jelleggel publikálni, ezt követte a Kárpátaljai Hírmondó, továbbá megjelentek verseim a Somogy és a Napút folyóiratban, illetve a Partium irodalmi, művészeti és közéleti folyóiratban is.
