Egész lelkem is csúcson van, felajzva – Marija Sztyepanova versei Langi Péter fordításában
Te már Moszkvának, hosszának-mélyének
Közepe vagy, vezértengelye, rozmárcsont,
S oly széles benned, mint nadrág, az élet,
S akár a szög, oly konok.
Egész lelkem is csúcson van, felajzva
Marija Sztyepanova versei Langi Péter fordításában
Céllövölde a Szokolnyiki parkban
Kapaszkodsz hegyre fel még negyed napja se.
Szikla mögött hasalsz, és cukrot szopogatsz.
Barnával, zölddel már a két szemed tele.
S ott mögöttük a magas.
Mintha ágyékból éppen isten bújna ki,
Nem a fejedben, álom villan, kurta,
Amelyben – bunkó – neked azt mondja: papi
– gyerünk Moszkvába vissza.
Te már Moszkvában, Moszkva ajakán vagy,
Melyet lágy pihe nőtt be és vidám moha,
Eláztál, mint szökőkút, fél kopek nálad,
Testnek szól lelked dala.
Te már Moszkvában szemlézel keréken,
S a lövölde teteje, hol minden célpont,
Puha zöldből készült, s mint tenyér, törékeny,
És „tűz!”, te ezt kiáltod.
Te már Moszkvának, hosszának-mélyének
Közepe vagy, vezértengelye, rozmárcsont,
S oly széles benned, mint nadrág, az élet,
S akár a szög, oly konok.
De én anyaszájjal korhollak téged,
Ez mind nem jó – így beszélek.
Nem jó, hogy még ma is klini a sörünk,
S újra a habja mögé gyülekezünk –
Fényes juhar alá, lánykákkal félre,
Báván hajolva kézre.
Nem jó, hogy mind a ketten – egyikünk él –
A lövölde falán csüngünk lefelé,
Én combbal, egy másik bokával ragadja,
Mint jóskártya mutatja.
S halljuk: nincs helikopter – s falhoz forrva,
Mint peták tapadja a hajnali pultot,
Valaki alatt már szól közelgő piff-paff.
De mi már nem vagyunk ott.
2009
Oly furcsa várni, mit nem ismersz
Oly furcsa várni, mit nem ismersz,
Furcsa várni, mit nagyon vágysz,
Arra, amit magad sem értesz,
Arra, mi ezután tovaszáll.
Furcsa szomjazni találkát,
Amely nincs, nem volt már régen,
S hallgatni duruzsolását,
Férfit képzelni nékem.
Férfit? De milyet? Még én sem tudom.
Zuhanok újra magamba,
Az eszményit újra elgondolom,
S szívem újra felér a csúcsra.
Egész lelkem is csúcson van, felajzva,
Hogy jó, olyat nem mondhatok,
Sőt rossz, szörnyűséges néha-néha,
Magamhoz mindig hű így vagyok!
2013
Rejtély
Kék a bársony, bőröd hó fehérje
Borús szemedben ragyog az ég.
Hozzád hasonló valahol él-e?
Ki keltette benned a kezdetét?
Fehér habban gyengéd kis kezek,
Mint cseresznye, zamatos ajakad,
Nem fejthet meg tudós tégedet,
S nem kellenek magasztaló szavak.
Tenger népben úszol egyedül,
Hullámait széthasítgatod,
Ha tested tapintom véletlenül,
Lehet-e boldogság annál nagyobb?
Hozzád hasonló valahol él-e?
Csak téged látlak, ha jő az éj,
Kék a bársony, bőröd hó fehérje,
Borús szemedben ragyog az ég.
2014
Fiamnak
Elnézlek, fiam – oly tiszta vagy és világos,
Egyszerűségedben végtelenül magasztos.
Hogyha örömre van okod, hát nevetsz,
Fájdalmadban keseregsz.
Ez csak kezdeted.
Mi leszel fiacskám,
Ha a futó évek
Kölyökből férfivá érlelnek téged?
Hogyha gyengeséged, félénkséged elszáll,
S terhe felnőttségnek
Vállad nyomja már.
Igazságossá nősz majd, én azt remélem,
Megesik rajt’ szíved, aki szerencsétlen,
Becsületed, élted mint hős védelmezed.
Én meg mindig veled, mögötted leszek.
Haladj csak előre a földön ég felé.
Formáld életedet, tiéd, más senkié.
Bár mindenkit család és barátja kísér,
Kihallatszik a sok „mi”-ből a hangos „Én”.
2014
Maria Sztyepanova
1972. június 9-én, Moszkvában született. A Maxim Gorkij Irodalmi Főiskolán végzett. 2007-től 2012-ig az OpenSpace.ru internetes kiadó főszerkesztője, 2012-től a Colta.ru projekté.
Költő, újságíró, esszéíró. A Známja, a Zerkalo, az Novoje lityeraturnoje obozrényie (Új irodalmi szemle), Szojuz Piszatyelej (Írók Szövetsége), Kriticseszkaja Massza (Kritikai Tömb), az interneten Vavilon, Ulov (The Catch = fogás, zsákmány), TextOnly című folyóiratokban publikál. 13 könyv szerzője. Megkapta a Znamja folyóirat díját (1993), a Paszternák-díjat (2005), az Andrej Bjelij-díjat (2005), a Herbert Burda-díjat (2006, Németország), a Moszkovszkij szcsot (moszkvai számadás) díjait (2006, 2009), a Lirici Pea Mosca-díjat (Olaszország–Oroszország, 2011), az Anthologia-díjat (2012). Az Andrej Brodszkíj Emlékezete Alapítvány ösztöndíjasa (2010). Verseit több nyelvre lefordították (angol, ivrit, olasz, spanyol, francia, német, finn stb.)
Moszkvában él.
Sztyepanova autentikus szerzői megnyilatkozással kísérletezik, a szerzői vonások lírai hősre ruházásával. Nyelve sajátos, alakváltoztatásai érintik a nyelv minden szintjét.
Legutóbbi könyve: Prótyív líriki (A lírával szemben) Moszkva, Ast, 2017.