A szószedet sört kortyolgat – Karkó Ádám versei Farkas Wellmann Éva, Markó Béla és Závada Péter soraira
Fotó: Mohácsi Árpád László
A szószedet sört kortyolgat
Karkó Ádám versei Farkas Wellmann Éva, Markó Béla és Závada Péter soraira
Szonett-kórkép
Markó Béla soraira
Szinte már képtelen vagyok észlelni
a tagolatlan időt körülöttem,
e látszat is kezd részecskékre szétesni,
a sor előtt most magamat elnevettem,
s mit éppen a tetőre helyeznének,
az leesik onnan, s kettétörik a szonett –
latin szövegbe ékelt nyelvemléket
írok újra, s ettől a versem is sznob lett –
gyorsan váltakoznak a nappalok,
mert későn virrad, és korán sötétül,
s úgy keresem a rímet, mint agyhalott,
amikor a koponya fehérből bekékül,
végül leképződik száznegyven szótag,
a tagjai tizennégy petrarcai sornak.
Szójegyzék
Farkas Wellmann Éva soraira
Vagy néha épp egy szonettben botorkál
a verslábakban megfogant gondolat –
de gyakran magasabbra hág a szoprán,
mikor e szószedet sört kortyolgat.
A perc időkre oszlik, s az idő percet üt,
habár a távlat olykor újraírja,
s akkor a nap is hátulról szembe süt,
ám látható mindenhogy, miképp szidja
az oktató a pályakezdő poétát
(s ennél a sornál a poén besétált),
én mondtam a szemnek, hogy ne nézzen,
te szólj a szájnak: több szót már ne kérjen,
s együtt működik a kétféle gondolatsor –
most az összes szógenerátor kikapcsol.
in Moment
Závada Péter soraira
Kiszállsz a kádból, megtörülközöl,
körülötted páraköd inog s repdes –
az ágyadban már ott szuszog a kedves,
s szusszanásaival szerelmet közöl.
Odakint tócsák loccsannak turisták
talpai alatt; a szomszéd zenél;
a Donáti utcán fiatalok ordítják,
hogy minden sarkon egy céda él.
S a kisbabád csöndesen alszik,
székedben hátradőlve gépeled e verset,
vége lesz ennek nemsokára –
hogy e sorhoz érj, az balklikk,
ez a pillanat most a kezdet –
megint a jövőt hagytad utoljára.
