Ugrás a tartalomra

Versnyár az IJ lírikusaival 4.

Ha módodban állna időutazni, melyik klasszikus poétát hívnád meg magaddal nyaralni, hová utaznátok, és miről beszélgetnétek?

Versnyár  

Petőcz András:

Ha módomban állna időutazni, akkor sem hívnám meg magammal egyik klasszikus poétát sem, mindegyik zavarna, az egyik az erőszakosságával, és hogy nem lehet neki ellentmondani, mondjuk Ady ilyen lenne, a másik, hogy mindig magyaráz, okoskodik, József Attila ilyen lenne, a harmadik, hogy borzasztóan kifinomult és érzékeny, Kosztolányi ilyen lenne, Babits pedig nagyon merev, iskolás, Kassák mindig tanítani akarna, meg meg akarná mutatni, hogyan is kell „új” verset írni, szóval, mindegyik idegesítene. Ki nem állnám őket. De egy pohár borra, egy sörre, egy kávéra mindegyikkel leülnék, boldogan, Adyval azért, mert a biblikusságában és sajátos monumentalitásában ott van a spleen, József Attilával azért, mert az önsorsrontása mögött ott van a kétségbeesés, a XX. század minden baja. Kosztolányival nagyon magas szinten lehetne beszélgetni irodalmi ügyekről, Babits tudását, valamint a merevsége mögötti szabadosság utáni vágyát tudnám szeretni, Kassák „mesteri” mivolta pedig nagyon vonzana. És a többi klasszikus, vagy kortárs klasszikus poétával is így vagyok, nyaralni nem, de iszogatni, beszélgetni, igen, szinte bárkivel. Kíváncsi természet vagyok.

Versnyár4

Kemény Gabriella:

Arthur Rimbaud-val mennék Marokkóba, mert fiatal és kalandvágyó, és egy ilyen egzotikus helyre tökéletes útitárs lenne. Szexről és zenéről beszélgetnénk, nyilván.

 

Ha könyvtárszobádból egyetlen könyvet vihetnél magaddal egy földönkívüli nyaralásra, melyik lenne az?

Versnyár4 

PA:

Minden utazásomra Jerome David Salinger: Magasabbra a tetőt, ácsok, illetve Seymour: bemutatás című kisregényeit viszem magammal. Ez egyetlen könyvben két történet, amelyik egymással valamiképpen összefügg. Jelenleg 58 éves vagyok, talán 45 éve szeretném a szerző azon mondatát megérteni, amikor is azt írja, hogy „kész vagyok arra, hogy még egyszer nagyon határozottan kijelentsem, miszerint is nemcsak lelkierő és vasból öntött egyéniség, hanem igenis sok fizikai – a szó szoros értelmében vett fizikai – erő kell ahhoz, hogy valaki egy igazán kiváló verset végső formába öntsön.” Ezt a mondatot különösen annak fényében jó lenne értelmezni, hogy korábban a szerző kizárólag csak a haikuról ír, amely köztudottan nem éppen terjedelméről, illetve „terjedelmes súlyáról” ismert.

Versnyár4

KG:

Szerb Antal Utas és holdvilág című könyvét, mert fontos lenyomata hazánknak – gondolok itt Magyarországra meg a bolygóra. Nem tudnék tőle elszakadni.

Ha kellene írnod egy SMS-verset a nyárról, melyik négy szóra építkeznél?

Versnyár4 

PA:

Mikor mit. Esetleg írnám azt, hogy víz. Aztán, hogy napsütés. Talán azt is, hogygyönyörűség a szemnek. Meg azt, hogy öncélú kívánság. Értse mindenki, ahogy akarja.

Versnyár4

KG:

Betonrepedés, kaktusz-karok
Mezővirág, limonádédalok

 

Milyen színű a te nyarad, van-e illata, hasonlítható-e valamihez, milyen metafora találna leginkább hozzá?

Versnyár4

PA:

Az én nyaram kék. És éles. Miként a penge. Vagyis: zavaró, éles napsütés, kék ég. Viszont az esték nyugodtak. És békések is.

Versnyár4

KG:

Mélynarancs és téglavörös keveréke, sóillat, kávé- és vermutíz. Annyira klasszikuskodó, hogy néha még én is elhiszem. Olyan, akár egy jó filter, ami kicsit állít a színeken meg a hangulaton az életemben.

Kérdezett: Varga Melinda

Kemény Gabriella fotóit Szatai Judit készítette

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

Az Irodalmi Jelen megváltozott, és egész novemberben teszt-üzemben működik. A véglegesítésbe Ön is besegíthet!