Asszonycsend – Kupihár Rebeka versei
Asszonycsend
Kupihár Rebeka versei
akkor ki
szentmise helyett az erdőre járok,
tág a freskó, több az angyal,
megtéveszthetem az istenséget
cserjékkel és önmagammal.
több jut a szent testből,
nem csupán egy falat.
az erdei apostolok
máig virrasztanak.
vasárnap
pici istenek közt sétálok,
azt mosolygom magamban,
bár győzni látszik rajtunk a kór,
nincs gyógyíthatatlan.
asszonycsend
tárd szét az ujjaim
a hajad kibontom
a víz és ég is
csak kék a horizonton
az én kékem
a te kékedig ér
ikrek vagyunk
egymásba nőttünk
szépszomj
mohó vagyok, mint egy gyerek,
szám teli, ahogy régen.
közös forrás, boldog forrás,
minden fa a tejtestvérem.
kétlábú örömök
nyílik minden tenyér
szüntelenül élni kér
melletted a horgom
végre elég mélyre ér
kétfelől imádkozók
összekulcsolom a két kezem,
és magamban azt képzelem,
hogy az egyik kéz a tiéd.
félünk. de érzem,
mindig gondunkat viselik,
minket mindig jó kezek etetnek.
köszönlek és áldalak,
őrizlek és szeretlek.
apróként hiába is kovácsolnék tervet,
tudják, hogy találják meg egymást a lelkek.
