Ugrás a tartalomra

Panelénekek az abszolút igazságról – Horváth Máté versei a Debütben

Panelénekek az abszolút igazságról
Horváth Máté versei a Debütben
 
hm 
 
 
hazugságok
 
elhitetem magammal,
nem ilyen a jellemed,
megtanulok szépeket
hazudni rólad,
valami éles kattanás az agyban:
a múltam és jövőm súlya,
ahogy jelenem élem,
de ez még kevés a fájdalomhoz.
 
 
abszolút igazság
 
"mosolyogj, mert az jobban áll"!
te tudod, hány történet fér még bele?
két szó és talán egy rímcsapágy:
az "őrlődsz" és a "soha többé".
mint aki ismeretlen,
távoli helyről távozik,
aggódva,
halálhörgések közepette,
zsebeim kutatva,
majd én is megkérdem:
ugye, nem hagyok itt
semmi értékeset?
 
válaszodba menekülnék,
átölelném azt a hazugságot,
amelybe magaddal húztál.
nincs abszolút igazság,
és a pillanat is,
amikor mindezt elhiszed,
merő illúzió.
 
 
Panelzaj
 
Rondán morgó, csöpögő csapfejek,
Panelház: összkomfort csaptelep.
Kertes ház: régen várt nagy telek,
Panelházban álmodják a kertvárosi életet.
 
Te hallod? Mert én folyton,
A szomszédnak, akár nekem, kapar a torkom.         
De várj! Tomihoz megint új vendégek jönnek,        
Már aludnék, de hallom, amint épp nyögnek.
 
Félek! Lassan kizsebel a nyirkos, halott ember keze,
Hallom, amint átfolyik a falakon az elszívott bláz, a narkós zene.
De van, ami nyugtat, átváltozik meleg, nyugodt képpé,
Ahogy búg az alattunk lakóktól a hangos Nóta TV.
 
Valami trombózis az agyban, vagy neurológiai csoda,
Hogy alszom, akár a tej, vagy mint a száz éves Joda.
 
Fejem Búzatér, egy autóbusz-udvarpálya.
Piac nincs már, csak külföldi üzletek száza.
Az Avas lakótelep Miskolcnak egy üres aszpikos váza.
De nyugalom! Miskolcon épült már pláza.
 
Rondán morgó, csöpögő csapfejek,
Panelház: összkomfort csaptelep.
Kertes ház: megálmodott nagy telek,
Panelház: itt vagyok, és itt leszek.
 
 
Mi lenne, ha...
 
Mi lenne, ha vasból fonnánk szárnyakat?
Mi lenne, ha őrülten ölelnénk az árnyakat?
 
Mi lenne, ha jegyet váltanánk oda, hová nem szabad?
Mi lenne, ha szaladnánk odáig, de erőnk nem marad?
 
Mi lenne, ha kövekből építenénk homokvárat?
Mi lenne, ha követnének minket, és nyomoznának?
 
Mi lenne, ha belehazudnánk mindent egy mély kútba?
Mi lenne, ha minden nyári fűszál hűs titkokat súgna?
 
Mi lenne, ha látnám szemedben, mikor mi andalít?
Mi lenne, ha napba néznénk, még akkor is, ha megvakít?
 
 
A pillanatról                                    
 
Nem kérem az ember boldogságát.
Romlott és mulandó.
Hagyd, hogy az idő lassan feleméssze,
Kémleld a szürke eget, jövőd ne firtasd.
Múltban ne áskálj.
Tenyeredben tartsd a napot.
 
 
Jogom önmagamhoz                                   
 
Törött szívvel, sok lakattal.
Mélyre fojtott, tompa szavakkal.
Sötétben élő, néma falakhoz
Kiáltok.
 
Hát legyen a csend, a némaság!
Fohász, könyörgés, imádság.
Legyen sötétség minden, ami fény.
Fájdalom edzi mindazt, ami él.
 
 
Anya beteg
 
Anya beteg. Szenved.
Anya megint az ágyban.
Anya felkelt. Kiverte a víz.
Anya mossa a koszos szennyest.                  
Anya nem bírja, le kell, hogy feküdnie.                   
Anya bevette a gyógyszereit, alszik.
Anya sápadt, felkelt.
Anya pénzt akar adni, nem tud.
Anya elment dolgozni.
Anya fáradt, lefekszik csendben.
Anya takarít.
Anya főz.
Anya mos.
Anyát hallgatom.
Anya mosolyog.
Anya most nagyot hazudott.
Anya most is szenved.
Anya beteg.
De Anya tovább hazudik...
 
1995 szeptemberében született Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, egy kis faluban, Forrón. Gimnáziumi tanulmányait a szomszédos kisváros, Encs középiskolájában végezte. Jelenleg mentőápolónak tanul Miskolcon.
 
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

Az Irodalmi Jelen megváltozott, és egész novemberben teszt-üzemben működik. A véglegesítésbe Ön is besegíthet!