Ugrás a tartalomra

Mindig mindenhol ketten vannak

 

 

Forrai Eszter (sz. 1938) bár kislányának adózik derűs, életvidám Anna-verseiben, néhai jó Juhász Gyula annás jajai és sóhajai már végzetesen velőmig hatoltak, s ott, miként az ólom, lerakódtak, ezért számomra a napfényben nevető tengeri sziklacsúcsokat is befelhőzi a keserű nosztalgia. (Cseke Gábor)

Forrai Eszter

ANNA ELSŐ FOGAI

 

Két kis domb,

Két kis szikla,

Két kemény késhegy,

Két lapát,

Két villogó hold,

Két asztalláb,

Két virágszirom,

Gyökértelen virágbibék

Anna első fogai —

Még nem harapja

Csak csókolja

Az első ízeket

Falatokat

Anna fogai

Nevető sziklacsúcsok

Napfényes tengerben...

 

 

Cseke Gábor

FIÚS LÁNYOK LÁNYOS ANYÁK

 

mindig mindenhol ketten vannak

elválni sehogyse akarnak

 

életemben az annák s ilonák

csupa fiús lányok s lányos anyák

 

szerettem s ezért bántottam őket

sose értettem én a nőket

 

és most már ők sem értenek engem

jegesbarlang nőtt a szívemben

 

hol csöppre csöpp és vágyra vágy száll

annábbak minden ilonánál

 

és mindenki másnál ilonábbak

a nők mi mindent kitalálnak

 

szorongok fel sem érjük ésszel

míg vágyunk majd kettéfűrészel

 

annák tükrében felragyogni

ilonák szívében dadogni

 

bibényi lelkek oly esendők

szomorú szemek puha kendők

 

foguk zománca esti fényben

úgy csillog mint éjben az ében

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.