Mindig mindenhol ketten vannak
Forrai Eszter (sz. 1938) bár kislányának adózik derűs, életvidám Anna-verseiben, néhai jó Juhász Gyula annás jajai és sóhajai már végzetesen velőmig hatoltak, s ott, miként az ólom, lerakódtak, ezért számomra a napfényben nevető tengeri sziklacsúcsokat is befelhőzi a keserű nosztalgia. (Cseke Gábor)
Forrai Eszter
ANNA ELSŐ FOGAI
Két kis domb,
Két kis szikla,
Két kemény késhegy,
Két lapát,
Két villogó hold,
Két asztalláb,
Két virágszirom,
Gyökértelen virágbibék
Anna első fogai —
Még nem harapja
Csak csókolja
Az első ízeket
Falatokat
Anna fogai
Nevető sziklacsúcsok
Napfényes tengerben...
Cseke Gábor
FIÚS LÁNYOK LÁNYOS ANYÁK
mindig mindenhol ketten vannak
elválni sehogyse akarnak
életemben az annák s ilonák
csupa fiús lányok s lányos anyák
szerettem s ezért bántottam őket
sose értettem én a nőket
és most már ők sem értenek engem
jegesbarlang nőtt a szívemben
hol csöppre csöpp és vágyra vágy száll
annábbak minden ilonánál
és mindenki másnál ilonábbak
a nők mi mindent kitalálnak
szorongok fel sem érjük ésszel
míg vágyunk majd kettéfűrészel
annák tükrében felragyogni
ilonák szívében dadogni
bibényi lelkek oly esendők
szomorú szemek puha kendők
foguk zománca esti fényben
úgy csillog mint éjben az ében
