Sanyi mukbangol

Vacilláltam kicsit Jani bácsi temetése és Miki doki lányának esküvője között, de aztán arra jutottam, mivel a halotti tor egy héttel korábban van, mint a lakodalom, az épp jó lesz. Ámulnak majd a népek, Jucit megöli a sárga irigység. Csak Sanyi el ne bénázza megint! Ha ebből nem gazdagszunk meg, akkor semmi másból. Na, gyere, Sanyi, csináljad, amit mondok!

Minden a nagytakarítással kezdődött. Kipakoltam a raktárnak kinevezett régi tyúkólat, és annyi lejárt szavatosságú ételt találtam, hogy Afrika összes éhezője jóllakhatna belőle. Erősen törtem a fejem, hogyan halmozhattunk fel ennyi romlott cuccot, s aztán eszembe jutott, hogy amikor tavaly felszámolták a diszkontot, Sanyival mindent megvetettem, ami másoknak nem kellett, mivel még az akciós ár felét is elengedték az utolsó napon. Így lett százféle konzervünk, több kiló sajtunk, millió tojásunk, tejünk, joghurtunk, szalámink, meg egyéb más, rövid szavatossági idejű élelmiszerünk. Már akkor is tudtam, hogy ennyi kaját időben nem tudunk megetetni a vendégházunk drága vendégeivel, de az átcímkézés eddig is jól működött nálunk, gondoltam, ezentúl is ezt alkalmazzuk. Közben kitört a koronavírus-járvány, vendégeket nem lehetett fogadni, akik meg titokban jöttek, nem bírtak megenni ennyi romlott ennivalót. Szóval a java itt maradt a nyakunkon, s ezzel a nagytakarítás alatt szembesültem. Mondom Sanyinak: ha karácsony lenne, szép díszcsomagolásban, átcímkézve, házi készítésűnek feltüntetve legalább kioszthatnánk a rokonok és a falubeliek között ezt a rengeteg lejárt ételt, de hát az ünnepig még fél év van, addig minden bebüdösödik, hiába ügyeskedünk ecetes átmosással meg a többi jól bevált trükkel. Ássuk el az egészet, mondja az uram, miközben felbont egy lejárt szavatosságú sört. Ha már beleittál volna, azt hinném, a romlott piától hülyültél meg! – vágom a fejéhez. Tudod te, mennyi pénz fekszik ebben készletben? Erre azt válaszolja, pontosan tudja, mert ő hozott ide mindent. Az összes cuccot ingyen sikerült megkaparintani, meséli, mert miután bezárt a diszkont, a lejárt kaját betették egy konténerbe, hogy megsemmisítsék. Ott guberált a fél város, de nekem sikerült éjszaka mindent megkaparintanom. Szóval, Mari, ez a tyúkólnyi kaja teljesen ingyen van. Ezt eddig miért nem mondtad, te szerencsétlen, korholom, mire csak annyit válaszol: kérdezted? Na, jó, de akkor se ássuk már el ezt a sok ennivalót, valamit csak ki tudunk találni, hogy pénzt csináljunk belőle, folytatom. Sanyi azt mondja, jobb lenne vigyázni, mert az ÁNTSZ figyel minket, mióta az egyik drága vendégünk gyomormérgezéssel kórházba került. Pedig én akkor is megmondtam, mi minden szabályt betartunk, nálunk minden házi és szigorúan ellenőrzött, a drága vendégünk biztos akkor kapott valami fertőzést, amikor megette a szomszéd Juci pogácsáját, amivel nálunk házalt, csakhogy elcsábítsa a hozzánk érkező turistákat. Szerencsénk volt, hogy az ellenőr szerette a jó házi pálinkát meg a pénzt, így végül Jucira terelődött a gyanú. Ettől függetlenül persze igaza van az uramnak, nem árt az elővigyázatosság, mert itt nemcsak egy öttojásos szalmonellás rántottáról van szó, hanem egy egész raktárnyi cuccról. A piacot is bezárták a járvány miatt, az interneten feltűnő lenne ennyi holmit árulni, még végül az adóhatóság is megtalálna bennünket, az átdátumozott számlatömböt meg nehéz lenne kimagyarázni, mivel Sanyi rondán hamisította meg. Legközelebb kénytelen leszek ezt is saját kezembe venni. Hiába, ha én nem lennénk, felkopna az állunk.

Épp a penészes kolbászt körömkefézem, amikor megérkezik a kisunokánk, Virdzsike. Sanyi papa, ti meg mit csináltok, kérdi, és láthatóan nem tetszik neki a dolog. Mindig akadékoskodik, amikor a jól bevált üzleti fogásokat próbálom neki megtanítani. Nem érti, hogy halálunk után neki kell majd vinnie a vendégházat, s ha mindent úgy akar csinálni, ahogy az iskolában tanulta, bezárhatja a boltot. Nem értem, mi a baja a módszereinkkel, ezek hatékonyak, és jó pénzt hoznak a konyhára. Nehogy egy-egy romlott virslit ne bocsásson meg a jóisten, ha a hatóság és a tiszteletes is szemet huny felette. Jó, persze neki is adunk egy kis jutalékot a bevételünkből, de megéri, mivel így néhány üdvözléggyel el lehet intézni a bűnbocsánatot is. Mindenki jól jár.

Virdzsikém, drágaságom, mondom neki, itt van ez a sok étel, nem tudunk mit kezdeni vele. Nincs valami jó ötleted, hogyan csinálhatnánk belőle pénzt? De hát ez már mind romlott, ha valaki megeszi, beteg lesz tőle, akadékoskodik. Azzal te ne foglalkozz, bátorítom, tekints úgy rá, mintha nem lenne az. Na, akkor mit kezdenél vele? Virdzsikém érettségizett, okos gyerek, nem csoda, ha mindig mindenre van válasza, mint ahogyan most is. Kacag, aztán azt mondja, Sanyi papának mukbangolnia kellene, úgy is sztár az interneten. Milyen bankolni? – értetlenkedem. Az nem jó, mert nincs egy fillérünk sem, épp, hogy ebből akarunk pénzt csinálni. Dehogy bankolni, Mari mama, teljesen másról beszélek, folytatja a kisunokánk. Mukbangolni. Az egy új dolog az interneten. A lényeg, hogy ül valaki a kamera előtt, és annyit eszik, amennyit csak bír. A nézők pedig ezt bámulják otthon a gép előtt. Mivel Sanyi papa már-már celeb, így kérhetnénk pénzt attól, aki nézni akarja, ahogy felfal mindent. Virdzsikém, hát te zseni vagy!, tör ki belőlem a lelkesedés. Mutassad csak meg gyorsan az interneten, hogyan is néznek ki ezek a videók. Sanyi, gyere csak, nézzed meg, hogy tudjad, holnap mit kell csinálnod! Na, ebből most tényleg meggazdagszunk.

Néhány videó megnézése után teljesen világos, hogy miről van szó. Ez olyan egyszerű, hogy még Sanyi sem tudja elrontani, mint a többi dolgot. Csak zabálnia kell, és vedelni a sört, az megy neki. Ettől függetlenül arra utasítom, gyakoroljon vacsoránál, hogy minden rendben menjen holnap, amikor élesben megy a kamera. Sanyi, mint mindig, most is akadékoskodik, de aztán a szokásos feles és sör jó belátásra téríti. S amikor már azt hiszem, végre sínen vagyunk, Virdzsikém fenyegetőzni kezd. Mari mama, ha Sanyi papával megeteted ezt a sok romlott kaját, mindenkinek elmondom, mit művelsz te itt évek óta! Hiába próbálom jobb belátásra téríteni, még egy amerikai utazással is megzsarolom, hajthatatlan marad. Persze, értem én, hogy szereti és félti a nagyapját, de ennyire? Most mi baja lehet egy kis hányáson és hasmenésen túl? Miki doki majd kikezeli, mint mindig. Mivel a kisunokám nagyon fenyegetőzik, elállok a tervemtől, félek, tényleg feljelent bennünket, ha Sanyi holnap a romlott kajával mukbangol.

Egy szemhunyást sem aludtam az éjjel, azon töprengtem, kit kellene rávenni, hogy megegye ezt a sok lejárt ételt a kamera előtt. Aztán arra jutottam, ehhez mindenképpen egy híres ember kellene, mert ki fizetne azért, hogy egy ismeretlen falusi zabál a kamera előtt. Aztán az jutott eszembe, nem is emberrel, hanem állattal kellene mukbangoltatni, olyat ugyanis eddig nem láttam, szóval újdonságnak számítana. Az meg mindig vonzza az embereket, és hozza a pénzt. A szokásos módon lízingelhetnénk a kertszomszéd kecskéjét, és felzabáltatnánk vele mindent a kamera előtt. Már a részleteket is kidolgoztam, amikor rájöttem, ez az ötlet sem kivitelezhető, mert az állatvédők biztosan megtámadnának bennünket a mukbangoló kecske miatt. Bánatomban és a nagy gondolkodásban végül elaludtam, ám álmomban megszületett a megoldás.

Sanyi, Sanyi, gyere már, nem hiszed el, mit találtam ki! Hallottál már csoportos mukbangolásról? Az uram bambán bámul, azt mondja, hagyjam már békiben, hadd menjen vissza hányni, teljesen kikészült attól a pár üveg romlott sörtől, amit az este megivott. A mohóság is bűn, emlékeztetem, nem csoda, hogy rosszul vagy, reggel húsz üres üveget számoltam meg a tyúkól mellett, amikor kimentem, hogy a Miki dokinak készített pogácsához behozzak pár lejárt tojást meg tejfölt. Ő orvos, majd megoldja ügyesben, ha valami baja lesz a pogácsámtól. Követem az uramat a vécébe, és mesélem neki, hogy zseniális ötletem támadt, Jani bácsi halotti torára mi visszük az összes alapanyagot, felvesszük, hogy zabálnak a falusiak, aztán feltesszük az internetre, mint újdonságot, mert halotti toron, csoportosan eddig még senki nem mukbangolt. Duplán keresünk a szegény Jani bácsin, mondom Sanyinak, mert a rokonokkal kifizettetem a romlott alapanyagot, persze olcsón adom, mert tekintettel vagyok a gyászukra, aztán meg a netezőktől is jön majd a pénz, ha meg akarják nézni a videónkat. Sanyi, neked csak az lesz a dolgod, hogy a háttérben igyál, amíg a többiek zabálnak, így a te nevedet is odaírhatom a videóhoz csalinak. Sanyi olyan állapotban van, hogy képtelen ellenkezni, a nyögését beleegyezésnek tekintem. Aztán arra gondolok, jó-jó, hogy a halotti toros mukbang-ötletem ütős, de mégiscsak kellene egy B-terv, ha esetleg Jani bácsi rokonai nem bírnak eleget enni a szomorúságuk miatt, bár ez hülyeség, én ugyanis éppen akkor falok fel mindent, ha ideges vagyok, igaz, halotti toron ezt még nem próbáltam. A lényeg, hogy kell egy mentőötlet, ha a temetéses besül. Arra gondolok, elmegyek a templomba, viszek a plébánosnak is a frissen kisült pogácsából, hátha közben eszembe jut valami.

A templomba belépve hatalmas festmény fogad a falon. Sosem értettem, mit keres itt az Utolsó vacsora, ráadásul egy gagyi másolat. Az előző pap festette, ez volt a hobbija, mármint a képhamisítás. Végül épp ezért került börtönbe. Az eset után az új plébános szavazást tartott a faluban, s mivel a többségnek tetszett a kép, amelyen Jézus az eredeti festménytől eltérően csábosan mosolyog, sőt kacsint is, nem vette le a falról. S milyen jól tette, ugyanis ettől a hamisítványtól én hirtelen megvilágosodtam. Mi lehetne jobb mukbang-téma az Utolsó vacsoránál? Ezt aztán senki nem tudja majd überelni. Csak azt kell megoldani, hogy videót készíthessünk belőle, ahol Jézus és a tanítványok csendben, áhítatosan falatozzák a lejárt szavatosságú ételeket. Veszem a telefont, és utasítom a fiamat, Petikét, szóljon a színjátszókörös barátainak, holnapra semmit ne tervezzenek, mert nálunk különleges forgatás lesz.