Majorana rianó sorai

MAJORANA LÁTOMÁSA

Fonnyadó élmények sírja.
Letarolt mezők csergéje.
Ő szemem tükrére írja,
mit nem írhat fel az éj se.

MAJORANA ESTÉJE

Távoli sátrak fénye lobog,
Hallani vélem a hangos dobozt.
A fülembe súgott élet bog-
ra köti lelkem. Igazat oszt.

MAJORANA ŐSZUTÓJA

Tágas őszutó, hiú láz,
igába fogva mondatom,
vérembe bújva mélyre ás,
virágok közt hallgat a gyom.

Szelíd harangok zárszava,
épül bennem a hangzavar,
elhagyott sarkon várlak ma, 
​​​​​​körbeül, hallgat az avar.               

Hangtalan a búvár remény  
kergeti a falevelet,
kabátot ölt a karcsú fény
remeg, fagyot lát, szik telet.

A béke ma sem látogat,
rám ül a gond, szaggat a baj,
az ágak között válogat
álmot, látványt. Omlik a zaj.

MAJORANA FODROS DALA 

Hallom, még ég a fodros dal,
csend szunnyad a dunna alatt,
láng martaléka, véres had,
száz darabra hullt akarat.

Viszlek magammal, szilárd ég,
jajfoltosan ég a zsombék,
szereld szememre, hogy látsszék,
amit látni nem szeretnék. 

MAJORANA RIANÓ SORAI

Rianó sorokban,
sorsokat hegesztek,
mégsem lesz a sáros
hatalom ketrecben.
Henyélek,
elfogyott
napfényes reményem.

MAJORANA KEDVE

Ma is elmentem
melletted,
néma mélységek
tüntettek.
Hálóban a malaszt,
kedvem,
mégsem marasztallak
kedves.
Nem viszem most magammal
emléked, sem derekad,
nem költök újabb dalt.
Fölperzsel lelked hiánya.

MAJORANA STONEHENGE ELŐTT 

Mi szól itt ily kényeztetve,
Ível át koron, márványillaton? 
Tépett lélek zilált terve,
vágyam bokrain azúr tilalom.

Holt kövek halmaza ringat.
Múltba, mába újra felcsigázva,
vérzem a dallamot. Ingat
a fáradt remény, hallgatom fázva.

MAJORANA MOSOLYA

Végül rögeszmére száradt szó leszel,
idealista mániák virágja,
nem félsz a téltől, és nem védekezel,
ha rád támad a szeretet, s bőröd rágja.

A félhomály vak tükrébe tekintesz,
ajtózárakkal vacakolsz, s felnézel
az égre, onnan vársz jelt, de legyintesz,
befested a jelent barnuló mézzel.

Látomás sarkába hímzett szélkakas
zörög, a szél gondolataid cibálja.