Nyáridő

A verseket Keszthelyi György A hold üzenete című festménnyel illusztráltuk 

1.

éjjel nyílnak a fájdalmak – 
az alkonyati bimbókból
még bármi lehetne, de
kivirágzik bennem a fájás:
illata lesz a megérkezésnek – 
nyári szellő nyúl a nyárfa
hónalja alá, úgy emeli föl
magához a tájat, de reccsen
derékban a nyár, szöszöl 
a hajnal, virrad a szélcsend, és
reggelre szépen, halkan 
lehullnak létem szirmai

2.
ma hajnalban azt gondoltam,
kibélelem magam a csönddel.
néma leszek, mint a halottak,
s csak letapogatni merem majd
a reggelt. rózsatövises a táj,
vérzik a nyárfa is, de nem bánom.
palántákat nevelek daktilus-okból, 
verssoraimat a nyári nap érleli.
pipacsszínű délben felülök egy 
sirály hátára, s elrepülök vele
jó messzire. csak az északi fény
fogja tudni a titkot, merre járok,
míg le nem hullok tövises éjjel...

a semmibe.