Nemzedéki témák, időtlen értékrend

Szentgyörgyi László novellái realista igénnyel íródtak, érzékenyen és kritikusan reagálnak társadalmi jelenségekre, miközben „kisember-sorsok”, kiüresedett életek, krízishelyzetek kulminálnak a történetekben. A szerző elbeszélésmódja – melyben a realista regény és az abszurd dráma motívumkészlete keveredik – elsősorban azáltal tartja fenn az érdeklődést, hogy feszült várakozást teremt. A Bús Tehén besúgója novellái – a diszkriminációval szembesülni kényszerülő, munkát kereső fiatal magyar lány, a szekus após, az alkoholistává vált egykori besúgó vagy akár a ,,fekete öves” újságíró története – mind-mind érintik a hatalom és korrupció összefüggéseit (Restart, Kemenes & Társai, A Bús Tehén besúgója, Széki Réka feltámadása), magánéleti eseményeket helyeznek társadalmi térbe.

Szentgyörgyi László kisprózáinak valamennyi darabja a Ceaușescu-rezsim idején játszódik, és így – javarészt közvetve – az adott gazdasági, társadalmi, politikai közeget ábrázolja: a besúgói rendszert éppúgy, mint a lakosság totális kizsákmányolásának módszerét, a munkaterhek drasztikus növelését és a fogyasztás szélsőséges visszaszorítását az államadósság gyors törlesztése érdekében. Áthallások, elszólások, bajusz alatt, halkan elmormolt megjegyzések sejtetik, hogyan élték mindennapjaikat az emberek, különösképp az erdélyi magyarok a kiszolgáltatottság, a diszkrimináció árnyékában (Hotel Transsylvania). Megannyi rejtélyes utalás, csendes allúzió integrálódik a szövegkorpuszban, amely a ,,Csau-érában” élni és megélni próbáló emberfők mindennapjairól tudósít. Kiolvashatjuk a novellákból azt is, milyen csapást mért a magyar kisebbségre a település-szisztematizálási terv néven jegyzett falurombolás. Nagy erénye a szövegnek, hogy nem válik didaktikussá a beszédmód, bármilyen érzékeny témát is szövegez meg a szerző, javarészt rezignált hangfekvéssel szól, s éppen ez a látszólagos paradoxon ad különös erőt, lázas hevületet a történeteknek. A politikai korrupció, a hatalommal való visszaélés permanens eleme a novelláknak, a személyes haszonszerzés érdekében elkövetett cselekedetek erkölcsi megítélését ugyanakkor az olvasóra bízza az író.

A kötet látszólag különálló elbeszéléseit az a szerzői elv rendezi novellafüzérré, hogy egy nemzedék életlehetőségeit tematizálja, hitelesen ábrázolva, hogy a mindennapok problémái, emberi bonyodalmai milyen hatványozottan jelennek meg egy totalitárius politikai rendszerben, egy kiszolgáltatott, diszkriminatív társadalmi közegben. ,,Ahhoz, hogy magyar emberként sikeres lehess bármiben is, neked nem elég, ha ugyanolyan jó vagy, mint többségi vetélytársaid, neked legalább kétszer olyan jónak kell lenned” – hangzik el az apai tanács A bajnok című elbeszélésben. Hasonló instrukcióval több szöveghelyen is találkozunk: ,,Véssétek eszetekbe, jelen helyzetünkben a magunkfajták szakmai érvényesülése csak akkor lehetséges, ha jóval többet tudunk, mint a többségi nemzethez tartozó vetélytársaink – magyarázta. – Magasabb képesítéssel alacsonyabb képzettséget igénylő munkát is el lehet végezni, fordítva ez nem érvényes” – olvashatjuk a Kemenes & Társai című novellában.

A kettős mérce, a diszkrimináció, a megalázott, kiszolgáltatott és mindig a mások akaratától függő ,,kisember” alakja permanensen végigkíséri a narratívákat. Rezignáltan meséli a szerző történeteit, éppen úgy, mint amikor az élőbeszédben a (rég)múltra emlékezünk: mint aki mára leszámolt minden illúzióval, s ,,csak” egy régi történetté szelídült az egykoron szenvedélyt kiváltó esemény. Ámbár a korábbi érzületek, indulatok időnként még előtörnek, hogy sajátos intonációt kölcsönözzenek az elbeszélésmódnak, alapvetően a visszaemlékezés nosztalgikus hangja jellemzi az írásműveket. A narratívák további sajátossága, hogy Szentgyörgyi karakterei gyakorta keverednek lelkiismereti válságba, gyötrődnek erkölcsi dilemmákon. ,,A valóság nem fehér és fekete, hanem sokszínű, árnyalatokban tobzódó, az élet alapvető kérdéseire adandó válaszunk azonban csak kétféle lehet: igen vagy nem – magyarázta. Azt pedig az igazi újságírónak feltétel nélkül ki kell mondania, vállalva a tévedés kockázatát is. – Tévedni szabad, nem őszintének lenni nem szabad.” (Restart)

A novellagyűjteményben határozott morális irányt, viszonyítási pontokat jelöl ki a szerző, miközben a közelmúlt megtörtént eseteire reagál. A besúgói rendszer működése, az ügynökbeszervezés módszerei és eszköztára egy-egy konkrét eset megidézésén át jelenik meg a textusban, legnyilvánvalóbban A Bús Tehén besúgója címadó novellában, megannyi releváns kérdést vetve fel egy kor anomáliáiról, s ezzel összefüggésben az emberi természetről. Elsősorban nem arra a kérdésre keres választ, hogyan és miért válik valaki besúgóvá, mint inkább az ügynökmúlt pszichés feldolgozásának lehetséges módozataival foglalkozik. A mély és analitikus jellemábrázolás azt a folyamatot igyekszik elénk tárni, hogyan képes, képes-e egyáltalán szembenézni tetteinek következményeivel egy ember, aki jelentéseket írt az állambiztonsági hivatalnak barátairól, rokonairól, kollégáiról, olykor egy életre megnyomorítva, ellehetetlenítve őket, családjukat. Az állambiztonsági szolgálat, a besúgói hálózatok működése, az ügynökkérdés a közelmúltban kezdett helyet kapni a magyar (nyelvű) kortárs szövegekben, Szentgyörgyi László olvasmányosan, ám nem szenzációhajhász stílusban beszéli el, s emeli irodalmi rangra a témát. ,,Cipelte magában a terhet, a ki nem mondott, be nem ismert, meg nem vallott bűn maró tudatát, s mindazt, ami ezzel jár. Feloldozást nem kaphatott. Maradt a gyötrelmes vívódás, szűnni nem akaró lelkiismeretfurdalás” – írja a szerző a Széki Réka feltámadása című novellában, melyben a fiatalon beszervezett asszony az évek múlásával is egyfolytában hárít és elfojt, mert fél belegondolni, hány ember életét tehette tönkre jelentéseivel.

Szentgyörgyi szövegkorpuszaiban a szorgalmasan dolgozó, de előre jutni képtelen kisember alakja is rendre megjelenik, mi több, olyan drámai erővel bukkan fel, mintha csak Arthur Miller hivatalnokait látnánk magunk előtt, megannyi csinovnyikot. ,,Lassan kezdte felfogni, hogy sem képessége, sem szorgalma nem jogosítja fel arra, hogy kilépjen a középszerűségből. Ami gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a futottak még kategóriába sorolják.” A bajnok a kötet egyik legerősebb darabja, az irigység pusztító erejét tematizálja. A szerző a középszerűségből való kitörés mohó igényét drámaian ábrázolja, rendkívül szuggesztív módon és érzékletesen írja le, hogyan képes az irigység egy szép barátságot — végül magát a barátot is — elpusztítani. A történet felfejtése közben egyre inkább az a benyomásunk, hogy nem pusztán egy konkrét barátság elmérgesedését ábrázolja az író, mint inkább egy társadalmi méretű folyamatot: jelesül azt, hogy egy dicstelen éra fojtogató légkörében hogyan üresednek ki sorra, s devalválódnak az olyan mély érzelmi kapcsolatok is, mint a barátság.

A Szentgyörgyi-prózák erőssége a karakteralkotás: a megbomlott elméjű Sára nénit (Sára asszony balladája), Vaszit, az alkoholistává vált egykori besúgót (A Bús Tehén besúgója), a gyermeke felügyeleti jogát bármilyen módon visszaszerezni készülő fiatalasszonyt (Széki Réka feltámadása) rendkívül elevenen ábrázolja, külső jegyeiket, szokásaikat, beszédstílusukat figyelemre méltó aprólékossággal dolgozza ki.

Szentgyörgyi László tizenhét elbeszélést tartalmazó gyűjteménye kétségtelenül nemzedéki témákra reflektál, és kisebbségi sorsokat tematizál – mondanivalója mégis egyetemes: szilárd, időtlen értékrendet hordoz.

Szentgyörgyi László: A Bús Tehén besúgója. AB-ART Könyvkiadó, 2024.