Átjárások / Könyv-nyitogatások, no. I.
Felnyitok, megnyitok, kinyitok
egy-egy könyvet direkt, netán spontán:
lám, megannyi közvetítő talány,
s mind tudás-töredék, nyílt titok…
(Zorman Zelme)
Első szavak, sorok, bekezdések, szorongások, zuzmók, brekegések: vakon, reflexíven. Bevezetés, betekintés: saját elme-vetületeken, álom-variánsokon, éber szellemjárásokon át, ki- és visszatekintő idézéseken, körforgásokon egyensúlyozó émelygések, ájulás-közeli, érzék vetítő írásfolyam(at)ok…
Számos nép rendelkezik a „földalatti világ” hagyományával – mondja René Guénon a Világkirály VII-ik fejezetében, a Lúz, avagy a halhatatlanság hazája című részben. Lúz, a titokzatos város. A név eredetileg azt a helyet jelölte, ahol Jákob (az) álmát látta, és amit ezt követően Beith-Elnek, azaz Isten házának nevezett. Úgy mondják: a „halál angyala” nem tudott belépni eme városba, így nem volt hatalma sem fölötte…
Érdekes találkozása az elképzeléseknek, hogy egyesek Lúzt Alborj környékére helyezték, ami a perzsáknak szintén a „halhatatlanság hazáját” jelenti. Lúz közelében egy mandulafa (héberül lúz) áll, gyökerénél egy földalatti átjáróhoz vezető üreggel, ami egy tökéletesen elrejtett városba vezet… Lúz: elrejtés, beburkolás, leplezés, titokban tartás. Eredetileg a mennyeket leíró szavak is megegyező értelemmel bírtak…
Alámerülés. A latin coelumot azonosnak tekintik a görög koilonnal, azaz „üreggel”, de itt még szorosabb a kapcsolat a „barlanggal”: cavo coelum. Lefedni, elfátyolozni (miként a bejáratot, úgy a gyomor-rétegek, szellemi szintek fokozatait is)… A szanszkrit Varuna ráadásul: a mindent betakaró, talán a titkos kapcsolat-tartó…
Antonin Artaud: Mumus-a és a Tarahumarák is (újra) megjelennek! Mindez: egy végeláthatatlan Pejot-szertartás közben: zúdul a leíró / ébredő köldökcsakráján át, spirálisan, le- és fölfelé csapongva, örvénylő vonaglással tágítva a tölcsérmozgás szédítő, dinamikus lüktetését, tova-tovalökődését… –
Az őrület kifejeződése – ahogyan azt Artaud kapcsán Foucault is megállapította – a csenddel azonos, amely csak a mű hiányán keresztül tud megnyilatkozni. Artaud ezért is állíthatja, hogy műveinél az élete, vagyis egzisztenciájának minden egyes cselekedete mindenről sokkal többet mond. Alkotásaival, vagy azok „hiányával” előhívott szakrális erőterének a tétje: az önmagába – és nem az Istenbe – vetett hitének fönntartása, valamint szingularitásának a megőrzése – és nem az általános egyesnek az alárendelődése. –
Olvasta valaki egy szegedi lakásszínház sötét függönyei mögül, egy képzelt Metanoia előadás utáni hajnalon (E. P. A. tollából): A költői egzisztencia kegyetlensége című esszé kis töredékét…
Őrülete elmúlt. Észhez tért. Tébolyát elhagyta egyetlen részletért!
- - -
Merdre! – a legendás Übü-trilógia első szava azóta is visszhangzik! Alfred Jarry bábfigurákra írt szatír(a)játéka nagy túlélőket is többszörösen túlélt felmutatás, színháztörténeti szellemjárás, fekália-fröccsentés, és miegymás… Az obszcenitás csak (báb)játékos eszköz, ami túlmutat a kifordított panoptikumokon, a történelmi jelenetek és jelenések bonctermein: ahol polgár- és királyvarangy pukkasztás groteszkumok zajlanak tömény pfinánc-meghurcolással és fokozott agytalanítással…
Szahar! Feslik fel a mixelt-maszkolt blaszfémia. Piha! Ződ kandeláberemre kenődik, ó, piha! Ez aztán szahar! De jól esik…
- - -
Param-param-param… Param Vir: A világító elme barlangja szól… Közben, a titkos tárgy-kivetülés, a „több mint” női ajándék-forma, a szekrényben élő Kék Kagyló: aorisztoszban ragozza (el és félre) a lambanein igét…
- - -
Dj. Kittin sok a kitin! Nagy a züllepi-zünnepi nyomódás, nyeldeklés: vásárlás-kényszerből, a blackfriday büff-edzőtermei alól, a sport(szerűtlen) szerügynökségek, plázák mélygarázsaiból: a nekrofittek is feeltám, feltánc, feltál: adnak, olnak, alnak…
Kábult elmezúzással, zsibbadt végtagokkal, gyomor-beszakadással, szájamba rögzített fagolyóval ébredek… – efféle emlékfoszlányokat pofozgatnak a leíró rekeszizmai: rázkódó-kanyargó-berregő (beltáj, bél-, véres velő és vétkező heverő) felfordulás és lekötözött mozdulatsor a jelenlét… Ismeretlen jármű (talán furgon) visz a semmibe… A fekete fóliával leragasztott hátsó ablakon az anyag felfeslik, szemrésnyi, aztán kézfejnyi, majd behorpadt, beteg csecsemő-fejnyi kilátás adódik. A 66-os út mentén egy foszladozó, mégis élesen kiolvasható óriásplakát is felbukkan:
Hullagyári megálló. Fél áron a szagálló!
- - -
Az átlátó (én) látóterében:
a Hiány és az Érdek
sajnos Temérdek…
