Ugrás a tartalomra

„anya magas és fiatal”

Ioana Nicolaie versei Szonda Szabolcs fordításában

Tizenkettő
(Doisprezece)

Nyílnia kellene egy ajtónak a ház mögé
a virággal elárasztott kertbe
ahová kitehetjük anya foteljét
mert kínnal-bajjal jött fel idáig

és nem zúdultak rá kövek
a meredek kaptató tetejéről
hogy telibe találják őt
és a mentőautó megjött
egy szempillantás alatt

megfelelő ágyra van szükségünk
ami nem sebzi fel a testét
hiszen anyának nem lett
agyvérzése
anya nem bénult le
nem vakult meg
és a héja nem köröz
fölötte

csak napsütés és nyár van
a tornác muskátliktól roskad
és az a szikla amely mellett
anya gyermekkora telt
villognak az érben a domolykók
a vizek nem áradnak ki
bár a hegyekben irdatlanul esett

leginkább egy ajtó kell nekünk
úgyhogy elő az ütvefúróval kalapáccsal
mindenféle vágómasinériával
hogy kétségbeesetten törni kezdjük
az ősrégi jeleket hordozó gerendákat
míg szilánkjaik mindegyikünket
elborítják

anya Japánba költözött
szőlővesszőkből font kupola alá
ahol egy apró napkorong
dorombol szüntelen
ölében.

Üzenetek
(Mesaje)

Sok éve a képernyőmön
ugyanazt a nyári napot őrzöm
ugyanazt a reggel hét órát
eső után
amikor feltörnek a párák
én pedig anyát gondozom
aki lebénult
aki nem tud beszélni
akinek istenments hogy
felfekvése legyen
aki egy speciális ágyon hever
amit Magyarországról vettünk
anya akit nagyon féltek
mert lehet hogy épp amikor az ételét
passzírozom a robotgépben
a ragyogás magához ragadja
és sok-sok tengeren túlra viszi
egy olyan országba ahová
eljutni lehetetlen

a képernyőn még frissen
kaszált fű és ég illata

ezért lesben állok és
elkapok minden madarat
amely a monitort átszeli
mert lehet hogy anya
üzen valamit vele

így aztán már tele a házam
furcsa néma szárnyasokkal
amelyek önmaguknak készítenek
kalitkát.

Látsz engem?
(Mă vezi?)

Fogak csupa fogból állsz
mondja anya
bénultan és vakon

fogak a kertre néző
kitárt ablakon
miközben az emberek
forgácsokat vájnak a falból
pedig csak egy csupor vízre
volna szükségük
hogy késleltessék indulásukat

fog hátán fog
készülj táncolni fogsz

anya magas és fiatal
egy idő után aztán
minden serceg
mint olaj a síneken

lódobogás hallatszik
anya elneveti magát
szétzúzza a kaput a kacaj
és a patákról
lepattannak a patkók.
 


Ioana Nicolaie (1974, Oláhszentgyörgy, Beszterce-Naszód megye): román költő, prózaíró, tanár. Tíznél több vers- és prózakötet szerzője, emellett gyermekirodalmi munkássága is jelentős, tizenötnél több kötetben mérhető. Művei bolgár, német, svéd és szerb fordításban jelentek meg, egyes írásai angol, francia, olasz és spanyol nyelven is olvashatók. Kiemelt témái a női lét, az anyaság és a gyermekkor. Bukarestben él férjével, Mircea Cărtărescu íróval, költővel, illetve fiúkkal, Gabriel Cărtărescu költővel. Itt olvasható versei Noctiluca című kötetéből (Bukarest, Vellant Kiadó, 2023) származnak.​​​​​​

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.