Kékszakáll nyolcadik asszonya

Nehéz elképzelni, hogy két annyira különböző világnézetű, habitusú ember között, mint Leni Riefenstahl és Balázs Béla, vonzalom ébredhet. A német filmrendezőnő Hitler propagandafilmeseként híresült el, míg a magyar író, filmesztéta kora ifjúságától baloldali érzelmű, sőt hithű kommunista. Mégis, a 30-as évek forrongó Berlinében, ez is – mint szinte minden – lehetséges volt. Riefenstahl első játékfilmje, a Kék fény hozta őket össze, hogy egy rövid fellángolás után messzire sodorja őket egymástól az élet.

Szűcs Dóra kettejük kapcsolatának állít emléket első művében, a Szivarfüst és vaníliában, a kort és a közös filmet, a Kék fényt megidézve. Ám a regény alcíme szerint: Jelenetek Leni Riefenstahl és Balázs Béla szerelméből – vagyis a középpontban a két ember vonzásokkal és taszításokkal teli szerelme áll. A film keletkezéstörténete, a közös munka, a német történelem és mindennapok eseményei mind csak háttérül szolgálnak ehhez. Pedig maga a film forgatása is regénybe kívánkozó szerelmi történet lehetne, egy kusza szerelmi sokszög, megcsalások és csalatkozások, féltékenységi drámák sorozatával.

Szűcs Dóra eredeti szakmáját tekintve filmrendező, így filmes háttértudására erősen támaszkodó munkája sok tekintetben inkább forgatókönyként, mint regényként olvasható. A montázstechnikára épülő, gyors jelenet- és időváltásokkal operáló szerkezet, a pergő cselekményvezetés filmszerűvé teszi a művet. Az események menetét folyamatosan megszakító, 1938-ban Berlinben és Moszkvában játszódó kerettörténet is filmes hatást kölcsönöz a regénynek, krimiszerű feszültséget, drámai erőt adva a diktatúrák természetrajzának feltárásával.

Az 1932-es bemutató után öt évvel a Kék fény újra a mozikba került. Az esemény Goebbels és Berija figyelmét sem kerüli el, így Leninek Berlinben, Balázs Bélának Moszkvában kell magyarázkodni és számot adni közös munkájukról, valamint kettejük kapcsolatáról. Kihallgatásuk során idézik föl emlékeiket, miközben életüket mentik. A történések így a főhősök (leginkább Balázs Béla) szemszögéből, visszaemlékezéseiből bontakoznak ki. Ezek a belső monológok, reflexiók teszik igazán regényszerűvé a történetet.

A táncosnőként induló Leni Riefenstahl színészi karriere Arnold Fanck nemzeti érzelmű „hegyi filmjeiben” bontakozott ki. Öt filmszereppel háta mögött az ambiciózus színésznő elhatározta, hogy a mesterétől ellesett tudással és a szakma legjobbjait maga köré gyűjtve, filmrendezőként megújítja a hegyi filmek műfaját. A Kék fény filmtörténeti jelentőségét valóban az újszerű narratíva adja. Az addig megszokott sémákkal (szerelmi háromszög, bajtársias mentőakció és lélegzetelállító sziklamászások) szakítva a film alapja egy legenda, a kék hegyikristályról és az ártatlan szűzről szóló mese. Bár Leni Riefenstahl hosszú élete során egyre inkább megpróbálta kisajátítani a film újszerű képi világában és történetvezetésében rejlő érdemeket, ezek valójában a szakterületükön elismert, sikeres munkatársainak köszönhetőek. A formabontó történetet – bár Leni ötletéből – a kor két neves forgatókönyvírója: Balázs Béla (Koldusopera) és Carl Mayer (Dr. Caligari) alkotta meg (a regényből utóbbi alakja teljesen kimaradt). Az egyedi látványvilág, a különleges vizuális effektek pedig Hans Schneeberger operatőr érdeme, aki nemcsak Arnold Fanck állandó munkatársa, de a kor egyik emblematikus filmjének, a Kék angyalnak is operatőre volt. Rendezőként Leni valójában csak ügyesen alkalmazta mestere, Fanck kompozíciós gyakorlatát, és használta fel annak vágást segítő módszerét, egyedi újításokkal nem büszkélkedhetett.

De essen szó Leni Riefenstahl és Balázs Béla szerelmi kapcsolatáról is! A feltörekvő, fiatal lányt Harry Sokal producer hozza össze a forgatókönyvíróként és filmesztétaként nevet szerzett magyar íróval. Balázs Béla A Kékszakállú herceg vára librettószerzőjeként maga is sok tekintetben hasonlít emblematikus hősére. A nyitott házasságban élő férfi híres alkalmi hódításairól. Ahogy Leni is a korszak kedvelt nőtípusának, a femme fatale-nak megtestesítője, aki jó érzékkel csavarja ujja köré az útjába akadó és karrierjét támogató férfiakat.

A regény inkább Balázs Béla alakján átszűrve mutatja be viszonyukat, a felhasznált irodalom felsorolásakor Szűcs Dóra említi Balázs Béla naplóit és Leni Riefenstahl memoárját is (Emlékeim 1902–1945). Ám Balázs Béla megjelent életírása 1922-vel lezárul, így közös történetüket csak Riefenstahl visszaemlékezései örökítették meg, és a regényben bizony érződik, hogy a szerzőben erős nyomot hagyott Leni interpretációja.

Leni Riefenstahl személye, szerepe, munkásságának értéke ma is megosztja a vele foglalkozó szakembereket. Egyik oldalon a felmagasztalás és megbocsátás, a másik oldalon mind a művészi teljesítmény, mind a politikai szerepvállalás kritikus szemlélete. Hosszú élete során (101 éves korában halt meg) Leni Riefenstahl szinte tökélyre fejlesztette önmaga mítoszának építését. Így teremtette meg a tehetséges táncosnő, színésznő, a mesterét meghaladó filmrendező, a politikában járatlan, öntörvényű művész legendáját, aki még a nagyhatalmú propagandaminiszterrel, Goebbels-szel is szembe mert szállni. Az Emlékeim fülszövege a „montázs művésze”, a „zseniális filmes” jelzőkkel illeti Riefenstahlt, mint a „tökéletes propagandafilm megalkotóját”. Legnagyobb kritikusa, Susan Sontag viszont 1975-ös esszéjében a szépség szörnyetegének nevezte, könyörtelenül rámutatva a hitleri diktatúrában játszott kártékony politikai szerepére a Führer dokumentumfilmeseként.

Szűcs Dóra regényén is érződik az Emlékeim hatása, amelynek a jellemábrázolás sokszínűsége látja kárát. Az itt láttatottaknál Leni Riefenstahl és Balázs Béla is összetettebb, bonyolultabb személyiség volt. Mindketten jó adag narcisztikus hajlammal, gátlások nélkül bűvölték el s használták ki környezetüket, főleg a másik nemet.

Nagy érdem viszont a kor Berlinének életszagú ábrázolása. Itt is visszaköszönnek a filmes és irodalmi hatások: a Kék angyal, a Kabaré, Günter Grass A bádogdobja vagy a Fritz Lang nagyvárosi, expresszionista filmjeiből ismerős hangulatok, miliők. Szűcs Dóra remekül jeleníti meg a weimari köztársaság végnapjainak haláltáncát, az országot diktatúrába sodró, mély válságot. Szinte filmszerű elevenséggel tárul elénk a nyüzsgő nagyváros, míg a Dolomitok világának bemutatása sajnos kisebb hangsúlyt kapott.

Bár a Kék fényről, benne Leni Riefenstahl és Balázs Béla viharos szerelmi és munkakapcsolatáról számtalan esszé, tanulmány született, Szűcs Dóra képes újat mondani. Filmes látásmódú regényében női érzékenységgel és finom empátiával tudja visszaadni két ember viszonyának érzelmi hullámzását és megragadni az apokaliptikus kor hangulatát.

Szűcs Dóra: Szivarfüst és vanília. Jelenetek Leni Riefenstahl és Balázs Béla szerelméből. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2024.