Az örökkévalóság

 

(elhangzik egy

széles spektrumú

könnyűzenei fesztivál

Filozófia-sátrában)

 

Az örökkévalóság, hát az olyan,

hogy az ember így az első párszáz

évben, csak így nézi, hogy

ha mit csinál másként,

mi lett volna hogy.

 

Teszem azt, továbbtanul,

vagy nem,

mást vesz el, vagy nem,

kipróbálja a drogot, vagy épp nem,

elmegy kurvázni azon a nyáron,

vagy inkább mégsem.

 

Megnéz csomó ilyen forgatókönyvet,

és akkor aztán csak így bosszankodik

vagy örvendez, ha olyan nagyon nem baszta el,

de a többi örökkévalósági évek

hát azok ilyen kurva unalmasak,

így dermesztően unalmasak,

olyan ijesztően unalmasak.

A rettegett telefonhívás

Ha késő este

ha éjfél után

ha hajnalban

ha szokatlan

vagy előre meg nem egyezett időpontban

ha váratlanul a nap közepén

érkezik

már akkor tudod, hogy megtörtént

mikor még fel se vetted

Edzőterem

Láttam ma egy középkorú teltkarcsút

az edzőteremben:

vörös haj, megcsinált körmök, látszott,

még nem hagyta el magát,

még nem adta fel.

A segge rossz helyen kerek,

rossz helyen lapos,

kitüremkedő, redőzött pocak a sztreccsből.

Egyik géptől futott a másikhoz,

rossz volt nézni.

Láthatóan nagyon sietett megedződni és lefogyni,

nyilván holnap viszi nyaralni az új pasi.

Esélytelen volt a küzdelem,

a harminc év alatt felzabált, rétegzett zsír

kábé ugyanennyi idő alatt is olvad el.

 

Mennyi kínlódás,

mennyi tönkrement derék,

mennyi fájdalmas infarktust,

mennyi gyilkos koplalás

vár még rá,

 

és mindez csak azért, hogy valami Adriára

néző teraszon este tízkor – micsoda

merénylet a fogyási programok ellen! –

kacéran nevetgélve kérhessen de csak még egy pohárral,

és sejtelmesen felfelé pislogva kiszippantson néhány kagylót,

vagy malomkő méretű pizzát nyakalhasson.

Circulus vitiosus

Nem tudok sírni, pedig szeretek.

Pontosabban tudok, tudnék,

csak nem szabad. Rendkívül érzékeny

 

ugyanis a külső szemzugom (bőre).

Ha sós könny éri, ég (még egy ásítós

könnycsepp is kimarja), mint a fene.

 

De nemcsak ég, föld is: aprószemű

homok; pokol, kín, szenvedés –

fájdalom, gyilkos tűz.

 

Sírni volna kedvem ettől – 

meg az ezernyi másik bajomtól! –, 

de akkor kezdődik elölről (lásd cím).

 

De tényleg mekkora szopás

már ez az egész egy magamfajta

érzékeny lelkületű férfiúnak!

 

Baleset

 

Vajon mikor jön el az a pillanat –

mert hogy eljön, az bizonyos –,

amikor annyi vér folyik ki közúti balesetekben világszerte,

hogy az összes aszfaltutat egyenletes rétegben belepné, ha

szétoszlatná egy isteni kéz?

Tücsökzene

Olaszországban nyaraltunk,

ritka élmény, meg kell becsülni.

 

Éjszaka arra ébredtem, hogy tücsök ciripel.

De nem kinn, hanem a szobában.

 

Irtózom minden redvás rovartól, ed azt hittem,

a tücsköt szeretem. Kiderült, hogy mégsem.

 

Kurvára idegesítő volt, és nem akarta abba-

hagyni, csak ha felkapcsoltam a villanyt, de aztán folytatta.

 

Próbáltam megszeretni, Szabó Lőrincre gondoltam,

és az ő Tücsökzenéjére. Még szavaltam is belőle,

 

addig hallgatott a kis geci. Rákatintottam többször is

a villanyt, de sehogy nem találtam, valami résben rejtőzhetett.

 

Nem baj, másnap a mosdóban megláttam. Undorító kis

csótányszerű féreg volt, de nagyon fürge a szentem.

 

Mindenesetre velem és a papuccsal nem baszott ki.

Úgy agyonvertem az irodalmi hagyományt, hogy öröm volt nézni.