-
-
Keszthelyi György
A zongorahangoló
Az ég többnyire haragos, szürke, nem hisz a nyári mária-kékben, elmossa a nagyáruházakat. -
Bali Anikó
Ahogy a versbe gondolt szavak
úgy maradnak velünk ahogy versbe gondolt szavak: leíratlanul -
Acsai Roland
Fénybe tenni orcám
Egy kert, gyerekkori, eszembe jut ma épp: a fák tövén virág, eszembe jut a kép. -
Vincze Nóra Veronika
Estére köréd szűkül a tér
Nagyanyám könyörület-kirakata a csak derékig felhúzott takaró. -
Finta Éva
Napba forrva, holdba hullva
Érik a cseresznye, füge bimbózik lázad idegen otthonában. Megvívott időnket sorba rakjuk a roskadozó polcokon. -
-
-
Péntek Imre
Az ablakos
S lengenek a klasszikus redőnyök, az ablakos int, de ő dönt, van aki felszáll, ha rámutat, s a légben kíván Jó utat! -
Pethő Lorand
Ma a morzsák feketébbek a földnél
az a férfi, aki kalapban vitte a kenyeret, mintha még mindig háború lenne -
Laurence Vielle Lackfi János fordításában
Jézus végigsímit a koponyáján
Jézus felállt az asztaltól, felkapta a gömböcskét, zsebre vágta és elballagott -
-
Hegyi Botos Attila
Mindent elfogadni
A Sivatag Királynője
Ó, Kedvesség.
Csalatni miért térnél
árnyak templomába?
Hű köveidhez – hiú
képzetek martalékain?
S ugyan – miért ne maradnál
sétáló hajnalod olívaligetében?
Datolyafürtök fürdető szemében?
Követni egy kútba merített
korsót, a gömbölyű csípőn
tovaringó faluvégi reggelt:
csupra víztükrén
a virradat villózásait?
Hovatovább: telnél föl tejjel,
amint a Sivatag Királynője
ureusz óvta, holt városa üszkén:
violaszeg csillagcsokrokkal
calotropisain*? S botor, lám,
