Remények és tövisek
Erősen indult az idei irodalmi szezon a szeptember 8-án bemutatott, Reménytövis című, kortárs, keresztény versantológiával, melyet Kisfaludy Zsófia színművésznő gyűjtött egybe és szerkesztett. A Pesti Vigadó, az MMA Székháza nyújtott méltó otthont a bemutató számára. Hadd kezdjem azzal, hogy ennek a nagy jelentőségű kötetnek a megjelenése milyen fontos mind irodalomtörténeti, mind vallási szempontból. Már a számok is magukért beszélnek: a szerkesztő a rendszerváltás, tehát az 1990 után született istenes versek közül válogatott, s a végeredmény 130 költő közel 300 költeménye lett nem kevesebb, mint 500 oldalon.
Miután Csáji László Koppány az MMA nevében, valamint Galsi Árpád a kötetet megjelentető Kálvin Kiadót képviselve köszöntötte a közönséget, Kisfaludy Zsófia és a verseket megzenésítő Barkó Laura közös dala következett, majd egy verscsokor Lux Ádám, Hűvösvölgyi Ildikó és Császár Angela színművészek előadásában.
A könyvbemutató szokás szerint a beszélgetéssel folytatódott, melyet Fazakas Gergely Tamás, a könyv lektora vezetett. Fazakas a bevezetőjében elmondta, hogy hiánypótló munka született, mivel olyan keresztény antológia még nem volt, mely csak a modern, kortárs irodalomra koncentrálna. E könyv elődjeinek az Aranyhárfa című antológiát nevezte meg, valamint ennek újabb változatát, az Új aranyhárfát, és párhuzamba állította az Égre néző című könyvvel is. Az antológia nem szekértáborok és nem felekezetek szerint szerveződött, és Fazakast meglepte, hogy ennyi istenes versünk van. A moderátor kérdése először Mezey Katalin költőnőnek szólt: hogy látja az antológiát költészeti és vallási szempontból?
Mezey Katalin nagyon örült a gyűjteménynek, mely „azt sejteti, hogy a mai magyar líra erős csapattal fogja képviseltetni magát a menyországban”. Szerencsésnek tartja, hogy nem irodalmár, vagy vallástudós állította össze a művet, mert így teret kaphatott Kisfaludy Zsófia színművésznő ihletettsége, és ez visszaadta számára az olvasóba vetett hitet is. Mezey azzal folytatta, hogy „most olyan dologért dicsérnek meg bennünket, amiért eddig kikaptunk”, tudniillik az istenes versek írásáért, melyek a modernségben nem számítottak divatosnak, és ha hasonló művel kereste fel a folyóiratokat a költő, csak ímmel-ámmal közölték őket.
Fazakas ezt követően Fekete Károly református lelkészhez és püspökhöz fordult, aki szerint a könyv sokhangúsága a Szentírás sokhangúsága is. Azzal a reménnyel töltötte el, hogy a segítségével megújulhat az Igéről való beszédünk, az „Igelátásunk”. Fekete Károly püspök úr úgy érzi, a prédikációk stílusa sokszor kissé régimódi lett, és előfordul, hogy épp a lényeg tűnik el belőlük, az üzenet, melyet a hívő hallani szeretne. Mondandóját azzal folytatta, hogy a teológiai ismeretek el tudnak avulni: a mai embernek mást mond ugyanaz az Ige. A fiatal teológus hallgatókat mindig arra bíztatja, hogy ne vesszenek el a klisékben. Úgy véli, hogy e művek jó példákként állhatnak előttük, hogy ne sablonokban gondolkozzanak.
Kisfaludy Zsófia műhelytitkokat árult el számunkra. Kiderült, hogy a versek összegyűjtésére maga az Isten szólította fel egy délutáni elcsendesedés alkalmával. A munka két évig folyt, és ezalatt az MMA ösztöndíjasa is lehetett. „A versek gyűjtése közben csodálatos ajándékot kaptam Istentől” ‒ mondta Kisfaludy. ‒ „Várandós lettem”. A könyvön mind várandósan, mind kisgyermekes anyaként tovább dolgozott. „Isten a tenyerén hordta ezt a munkát” ‒ foglalta össze. Szerkesztés során arra törekedett, hogy a különálló művek versfüzérré álljanak össze, ezért ciklusokba rendezte őket.
Mezey Katalin nem talált rossz verset a kötetben, mert mindegyiken érződik az őszinteség. Szerinte nem csupán költészeti antológia született, hanem egy imádságos könyv is, melyben nagyon pozitív képe rajzolódik ki a magyar irodalomnak. Fekete Károly azzal egészítette előző gondolatát, hogy az igehirdetőknek vigyázniuk kell arra, hogy a puritánság ne igénytelenséget jelentsen, hiszen a puritánság nagyon szép templomokat hozott létre mondjuk Hollandiában, és az imádság szókészlete sem lehet pongyola, meg kell hozzá válogatni a szavainkat, és „az ehhez való szókészlet kincsesbányája lehet ez az antológia”. Kisfaludy Zsófia elmondta még, hogy a könyvből egy műsor is létrejött, melynek zenéjét Barkó Laura szerezte, és az antológiához egy internetes hangtár is tartozik, melyben 32 vers hallgatható meg neves színészek tolmácsolásában.
Az antológiában egyébként az Irodalmi Jelen szerzőinek néhány tagja is képviselteti magát ‒ köztük e sorok írója is ‒, és helyet kapott benne az a szonettkoszorú, mely Böszörményi Zoltán ötletéből, valamint szonettjéből született, és melyet rajta kívül még Vesztergom Andrea és Vörös István írtak 2020 húsvétjára.
A műsort további megzenésített, és színészek tolmácsolásában előadott versek zárták, legvégül a dedikálás következett. A Vigadóból kilépve esni kezdett az eső a lassan, de biztosan beköszöntő, enyhülést hozó őszt jelezve.
Acsai Roland fotói az eseményről a lapozható képgalériában!
