„Komor, isten háta mögötti hely, kőfalak, vadvirágos rétek és titokzatos, zöldellő rengetegek világa”, fogalmaz az egyik szereplő a történés helyszínéről. Bizarr, furcsa világ a zárt, időtlen közösségben; olykor egy-egy halvány jelzés sejteti, hogy valahol a XVII., XVIII. század táján lehetünk. A külső világ történései ide nem szűrődnek be, az idő csak mint a születés vagy az életből kilépés, illetve a lét–nemlét közötti pillanatként jelentkezik. Uralkodó vagy gyenge, megalázott, sorsuk ellen olykor lázadó asszonyok, ördöggel cimboráló várúrnő, tunya élvezetnek élő férfiak, testi örömöket meg nem vető szerzetes, református prédikátorrá váló barát, úri zabigyerekek, arctalan parasztok, délceg cigánylegény a regény alakjai. A szerző hozzáértő lélekábrázolással, elemzéssel bonyolítja szereplőinek igen érdekesen megjelenített sorsát.