Klasszikus és avangárd, személyes és egyetemes, történelmi és privát, káprázatos és napi aktualitású, tradicionális és szürrealisztikus, esteleges és törvényszerű, magyar és nem magyar, aktuális és archaikus, tudós és mágikus: mindez együtt, s még sok-sok minden, aminek az ötvözete Tomaso Kemeny poémája, amelyben a szerző kivezeti Erdélyt a rabságból. Gyorsan szögezzük le: nem valamiféle állapolitikai rabságból, hanem a feledés, a lepusztulás, a gyötrelmes jelen, a lélekgyilkos zsarnokságok fogságából.