„Igazság? A hatalom kurvája, és a hatalom? Az erő kurvája, az erő pedig a pénzé, sok-sok pénzé. Látják? Kerek egész, megbonthatatlan egység, tökéletes forma!” A gonosz szellemének is felfogható, a regényben végig, olykor láthatatlanul is jelenlévő Maestro „tanítja” ilyenképpen a baráti társaságba tartozó négy zenei főiskolást, akik közül hárman egészen másképpen, másfajta értékek mentén gondolkodnak. Az élet azonban túl sokszínű, túl bonyolult az egyszerű, fekete-fehér, igen-nem vonalak mentén történő értékeléséhez és megéléséhez. A szerző mesterien bonyolítja az idősödő asszonyként „született” Jezefat történetét térben is időben, miközben fontos dolgokat mond el örök, ám végérvényesen bizonyára tisztázhatatlan kérdésekről, barátságról, szerelemről, boldogságról, csalódásról, kiállásról és meghunyászkodásról, gerincességről és elvtelenségről, szárnyalásról és földhözragadtságról, az emberi cselekvés mozgatórugóiról a Jezefat (az idő arcai) című, az Irodalmi Jelen regénypályázatán különdíjas művében.