A Papírt és kardot írtam a mai magyar irodalmi látlelete. Merész (és komoly előkészületet igénylő) vállalkozás kortársak tízeinek megszólaltatása egy-egy alapos interjúban. Onagy Zoltán 34 írót, költőt, drámaírót, internethonlap-szerkesztőt vallatott a magyar nyelvterületről, mondjuk így: szokásos, az alkotással összefüggő dolgokról, de olyanokról is, amelyeket ritkán, vagy soha nem tesznek fel egy alkotónak. Az olvasó a kötetet azzal a meggyőződéssel teszi le, hogy feltétlenül érdemes volt a nagy munkának nekifogni: a szerző azon túl, hogy eddig esetleg ismeretlen tényeket tárt fel az interjúalanyokról, nem is sejtett összefüggésekre is fényt derített.