„Komor álmában mint valami sejlő dolgot hallotta meg Ikonija, mint hamvadó sejtjeinek új szeszélyét, és nem is hökkent meg: mostanában mi látomása nem volt már! De a dongás csak ott csengett benne tovább, ott, a füle közelében, s akkor föleszmélt: ez most más. Először azt hitte, légy lesz az, lassacskán aztán kitapasztalta, hogy mégsem.” – Alekszandr Tomov novellája Szondi György fordításában.