„...A nevem Bond. James Bond.” – Örök férfitoposz, nők vágyálma, pedig a titkos ügynök eleinte csak regényekben ügyködött, akciózott, menekült és vetődött. A jó öreg 007-es idealizált stíluselemekből összerakott figurája szinte már nevetségesen eszményi és túláradóan heroikus, ezért az egyik legtöbbet parodizált karakter is. Egzotikus kalandjai, kifogástalan eleganciája, kaszinórajongása, képtelen kütyüi és valamennyi visszatérő, pojácás szokása tömegeket csalogatott a mozikba.

Az utóbbi években számos történelmi regényről írtam (rajongóként persze csak az olvasottak töredékéről), többek között Gál Vilmos remek Báthoryjáról is. A történész és muzeológus szerző tudományos munkája mellett fogott szépírásba: a nagyívű, élénk, cselekményes Báthory köteteivel egyéni hangú, jellegzetes karakterű írót ismerhettem meg, aki munkásságával új színt hozott a kortárs magyar történelmi regény nemrég kezdődött és napjainkban is tartó reneszánszába.