Te vagy ki kapja, te vagy ki marja
Te vagy a gyilkos, te vagy a szajha
Te vagy a pásztor és te vagy a birka
Te vagy a kés és te vagy a bánat
Hűséges társa a vérbő halálnak

a félelem a tenger alján pihen
míg a fájdalom lecsupaszított teste
lavinaként tombol – vérfagyasztó láva

Mekkora badarság, hogy fájhatok a Földnek vagy talán igaz,
de akkor még valóbb, hogy sokkal inkább nekem fáj a Föld.
E Földnek ugyan mit lennék eszében, hordott a hátán nálam
jóval aljasabbakat, tócsába pöckölöm a csikket, jól bedagad.

Üldögéltem csendben, néztem a nagy hegyet,
amelynek gerince mára semmivé lett.

Szilárd anyagban, kőben
a formát rendezem.
Folyókban, tengerekben
hullám az ékszerem.

Éljen a Zsarnok! Nem több, mint halandó vendég,
A haldokló Bolygón, bolyongó barbár felség…

Egy ritka szép szeméthalomra néz
az ablak – Szív utcai kislakás.
Nem viccelek, ez nem irónia –
tényleg tetszik, ahogy az elhagyott,
nagy telken áll a törmelékkupac.

A szív kitart, s az ész nyugalmazott –
már nem számít, hogy mit miért csinálok;
én csak csinálom, és jutalmamon
veszek egy új, egy jobb, nagyobb világot! –

aztán dörög
gurul a por
lila reggel
kapaszkodik
rettentő ködökre

Pezsgett és fodrozott, nyaldosta lábam,
szandált is hínárból fűzött nekem,
két marék kezemből formáztam tálam,
s kortyolva prüszköltem életvizem.

Ha az embernek fáj a föld,
mert tisztátalan, mocskos és használhatatlan,
sőt: fogyóban a folyóvize,
alakítsa át a holdat akkor,

Járom a hegyeket naphosszat, és ezen
gondolkodom. A faluban azt mondják, árva
vagyok, de én ebben nem vagyok olyan biztos.

egy rét dér
egyharmad harmat
egy arctörölte könny
egy csepp tengermélyébe
hullajtott éjszaka

Felhők lécei közt átsurranó Nap-szikrák
borítanának gondosan, ha hagynád.
Sivár vidék, üres fészek, lakatlan barlang
ahogy tátongó szívedből árad a visszhang.

A Földgolyó egymástól távol eső tájain, eltérő földrészeken hihetetlen
burjánzásnak indultak a növények - Brazília, Argentína pampáin éppúgy,
mint Európa, Új - Zéland, Óceánia vagy Észak-Amerika területein.
E kivételes természeti jelenség alól az örök jég birodalma sem volt
kivétel: Grönland, az Arktisz és az Antarktisz kutatói is hasonló
dolgokat jelentettek.

Fogytán már édes ízem, s türelmem,
zavaros, mérges, keserű lettem.
Rozsdák nyelnek, vér-eres vízcsapok,
érzem, apadva visszavonulok.

Ma már mereven
néz a Nap vörös, néma,
vad földeken szét.

Vágy a hatalom
Képzelt birodalom
Nem kérdez, bekebelez
Torkodba golyót ereszt

Miért? - kérdezem,
Miért ilyen felelőtlen,
Nem elégszik, telhetetlen...
Miért ilyen az Ember?

Betakar a tél, a pára, a hold.
A városi zaj, a közeli bolt,
Még itt van, érzem, a csend megszűnt,
és az ördög megszagolt.