Madách halála után egyértelművé vált, hogy felesége helyzete egyre rosszabbodik. Kezdetben Veres Gyula küldte a félévente esedékes támogatást. Maga Madách bízta meg közeli barátját, hogy halála után gyermekei gyámja és birtokának kezelője legyen.  Majd pedig, ha Aladár – Madách Imre és Fráter Erzsébet fia – nagykorúvá válik, attól kezdve ő intézheti a család ügyeit.

  S minél inkább megalázottnak, rászedettnek éreztem magam az ő viselkedése által, annál égetőbben támadt fel bennem a bűnre való hajlam. Ki kellett tombolnom magam, elégtételt találni mindama szenvedésért, amellyel vétlenül sújtott a sors. Így történt, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és nem is akartam. Annál kevésbé, minthogy egy olyan férfi alakjában került elém, akiről azt képzeltem, hogy az enyémnek épp az ellentéte. Egy piperkőc, egy üres vidéki donzsuán – nekem éppen ez kellett! Mámort kívántam, mert különben belefulladtam volna az elkeseredésbe! Madách Imre Az ember tragédiája c. művének ősbemutatója a Nemzeti Színházban (1883. szeptember 21.)