Márai Sándor tudatosan törekedett a naplóiban a csak nagy L betűvel jelölt felesége emlékének megőrzésére, amikor annak az emigrációban vezetett feljegyzéseit beválogatta hagyatékába. Nem akarta, hogy feledésbe merüljön Lola barna szemöldöke sem önmaga, sem az utókor számára.