Tettamanti Béla (akinek még Makón, középiskolai tanárként József Attila egyik szép versét ajánlotta) a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem pedagógia professzora volt a negyvenes évek végén. Erős, kis létszámú évfolyam volt a miénk, főleg, miután mi, filozófia szakosok különváltunk a pszichológia-pedagógia szakosoktól – tán összesen tizenhárman. Kollégám volt a költő, dráma- és esszéíró Székely János, Saszet Géza, a kolozsvári Állami Magyar Színház későbbi dramaturgja, Széll Zsuzsa, a budapesti germanisztika tanszék diákjaitól rajongva szeretett-tisztelt tanár, Veress Dániel, számos történelmi dráma, irodalomtörténeti tanulmány szerzője, a sepsiszentgyörgyi színház irodalmi titkára, Incze László, a kézdivásárhelyi múzeum igazgatója…