Az asszony szikkadt kenyerét röstellve kínálja:
   Jöjjön, ennyi maradt, nékem a héj is elég.
Benn – valahol – meleg árad, s mintha a múlt muzsikálna,
   Szívében zene szól, orgona, Bach-töredék.

Jeney András

Modern ballada

Titkon könnye kicsordul: máról holnapra élek;
   Átkot mégse kiált, hangtalan sír a szegény.
Ablakról jeget olvaszt, lázlehellet a lélek,
   Fázósan kucorog nincstelen sors-szekerén.

Hű ura korhadt fejfa alatt – már új temetőben –,
   Gyermeke messze került, ott akad munka talán;
Tűnik a régi világ, ami szép volt, mind kiveszőben,
   Csillag sincs, s telihold – nappal is fáj a magány.

Mégis várja a hajnalt, friss vizet önt a lavórba,
   Délben nagymise lesz, áldozni, gyónni akar;
Halkan imát mond, szürke haját míg kontyba csatolja,
   S tiszta, kopott teritőn reggelit összekapar.

Váratlan dobogás. Ajtóban szutykos a férfi,
   Mélyen ülő szempár néz, ragadozva figyel;
Hajlék nélküli – mondja –, percre szeretne betérni,
   Kér kicsi ennivalót, fát szerez majd, s betüzel.

Az asszony szikkadt kenyerét röstellve kínálja:
   Jöjjön, ennyi maradt, nékem a héj is elég.
Benn – valahol – meleg árad, s mintha a múlt muzsikálna,
   Szívében zene szól, orgona, Bach-töredék.

Hirtelen reccsen a hang: Hol a pénz? Gyerünk, nyanya, hadd lám!
   S ő, bár álma riad, csendesen melléje ül:
Nincs egyebem, kedves, csak e kis ház, s én odaadnám;
   Lakj velem, légy a fiam, néked is rossz egyedül.

Káromlás – jön a válasz –, vodka szagából a mámor;
   Éles, villan a tőr – ím, ez az új ezerév!
Könny szava elhal, jaj sincs, földön a folt színe bíbor,
   Lassan sápad az arc… S szíve örökre fehér.

A szerző így nyilatkozik a Modern ballada című vers születéséről:
2005 őszén gondolataim sokáig nem tudtak elszakadni egy megrázó tragédiától: egyedülálló, idős asszonyt csekélyke zsákmányért agyonvert valaki. A döbbenetet tovább fokozta, hogy az asszony maga is igen szegény volt, és hogy a tettes csak hálával tartozott az áldozatnak, hiszen házkörüli munkák (kertásás, tüzelő készítés, stb.) fejében szállást kapott tőle a melléképületben. Sőt, gyakorta ebédet, vacsorát is.
Ugyanez évben ünnepelte megalakulásának tizedik évfordulóját a Hegyaljai Alkotók Társulása. A jubileumot – sok más mellett – irodalmi pályázattal is emlékezetessé akartuk tenni, amelynek lebonyolítását magamra vállaltam. Tőlem független bizottságot kértem fel a bírálatra, de azért természetesen én is elolvastam valamennyi beérkezett alkotást. Sajnos néhányhoz nem küldték be a nevezési díjat, többek között egy szívszorítóan gyönyörű, verstanilag is kifogástalan vershez sem (egy magányos madár bánatáról, halálos vergődéséről szólt, balladaszerű hangvételben). Már-már azon voltam, hogy a szerző helyett saját magam fizetem ki a nevezési díjat, de ezt a többiekkel szemben etikátlannak éreztem. Éppen érvényteleníteni akartam hát a pályamunkát, amikor rózsaszínű csekken megérkezett a díj. A közlemények rovatban pedig ott volt a remegő kézzel írt mentegetőzés: „Ne haragudjon a késésért, máról-holnapra élek. Csak mostanra tudtam összegyűjteni a pénzt.”
Valami odakényszerített a számítógép elé és csak úgy, maguktól jöttek a disztichonok; egy ültő helyemben megírtam a verset. Közben néhányszor megtörölgettem a képernyőt, de nem az volt homályos. Meglehet, hogy emiatt döccen pár helyen a versláb, amit utólag elolvasva persze észrevettem, ám – szokásomtól eltérően – szándékosan meghagytam mindent az eredetileg leírt állapotban.
(Zárójeles megjegyzésként ide kívánkozik, hogy az a bizonyos pályamű végül a közel száz alkotás közül a harmadik díjat nyerte el.)
 

Kapcsolódó:

Jeney András és további művei az Irodalmi Rádió honlapján:
dr. Jeney András a Miskolci Egyetem honlapján
 

Dr. Jeney András a Miskolci Egyetem Matematikai Intézetének docense. Műszaki és reál pályája mellett azonban mindvégig társa volt az irodalom is, hiszen már édesanyja is nagy irodalmár volt. Verseket 1995 óta ír, két önálló kötete is megjelent már. Az egyik Útra ha keltek, a másik Fölfelé visz a folyó címmel. Költészetében harmonikus egységre lel az irodalom és a matematika, a kötött formák mesteri használata igazi, mély tartalommal megtöltve. Több éve az Irodalmi Rádió szerzője, 2008-ban pedig elnyerte az Irodalmi Rádió legjobb szerzője kitüntető címet is. Sok szeretettel ajánlom minden irodalomkedvelő olvasó figyelmébe alkotásait!

(Zsoldos Árpád, az Irodalmi Rádió főszerkesztője)