Irodalmi Jelen

Kukorellyt minden napra

2009. november. 18. - 20:12

A vége az lesz, ha jól gyanítom, szenvedélyemmé válik az író-olvasó találkozók látogatása. Néhány hete éppen nem mentem el az esztergomi könyvtár Parti Nagy estjére (tervbe volt véve), két hete elmentem Böszörményiére, most pedig, 16-án: Kukorelly Bandiéra. Nehezebb időszakokban tíz év telik el, hogy akár egyetlent, egyetlenre. A sajátomra is alig.

Kukorellyt minden napra

A vége az lesz, ha jól gyanítom, szenvedélyemmé válik az író-olvasó találkozók látogatása. Néhány hete éppen nem mentem el az esztergomi könyvtár Parti Nagy estjére (tervbe volt véve), két hete elmentem Böszörményiére, most pedig, 16-án: Kukorelly Bandiéra. Nehezebb időszakokban tíz év telik el, hogy akár egyetlent, egyetlenre. A sajátomra is alig. Talán két éve sértettem vérig Kőrössi P. Józsefet, Alexandra Könyvesház a világ végén, Onagy-könyvek, jó is volna tulajdonképpen, indulok is, de a Szántóvető szobor elágazásában háromszoros baleset tíz résztvevővel, nyolc törött kocsival, üvöltenek egymásba ragadva, buszok állnak a ködben, se előre, se hátra, a vonat elmegyen, a következő két óra múlva indul, reménytelenül hívom KPJ-t, azt mondja dühösen, oldjam meg. Nem sikerül. Nem sikerül feljutni Pestre.
Lehet, jövök most rá boldogan, csak a sajátjaim irritálnak. Üldögélni szeretek, hallgatni. Szerepeljenek a színészek.
Tizenötödikén éjfélkor zárul a Helyszíni pályázat (http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2346). Délután, ahogy ez utolsó napokon szokás, dől bé a pályamunkák utolsó eresztése. Nem győzöm felrakni. Tizenhatodikán néhány perccel kettő előtt ledőlök, hogy majd hajnalban, ha megérem. Marad hátra kilenc.

Megérem. Felkerülnek. Közben kirobogok Dorogra, egy nap (közben a hétvége) helyett öt nap után visszaviszem a temetési öltönyt (bárhogy igazgattam, a test nem fért múlt héten az akasztós szekrényben lógó saját sötét öltönyébe). Aztán ebéd, és ebéd utáni kisalvás, ami nagyalvásra sikeredik.

Nyolc perccel öt előtt ébredek, hiába a telefon, hiába a riasztás, csukott szemmel kinyomom, akár ötször kinyomom, pontosan ötször nyomom ki, mire feldereng, Kukorelly van ma. Egy perc alatt elkészülök. Odakint sötétség. A sötétség mélyén a Csendes, benézek, hátha elvisz valaki. Ne kelljen hegyet másznom. Bár a gimnazista lányok gyönyörűek fölmenetben reggelente, én megúsznám, ha lehet.

Tegnap kétszer Kukorelly. Egyszer A szólás szabadsága (a Kertész-ügy), egyszer Berlinről. Remek.

Igen. Van. Fölszaladsz velem? Fölszaladok.Valami öröm minden napra jut.

Ide költözött a szigetről a könyvtár, nevet is váltott, korábban Babits volt. Jut eszembe, mi lesz a könyvtárakkal. Ha minden elérhető a netről, nem tudom, mi lesz a könyvtárakkal.

Két hete is elámultam az aulán, színházterem lett belőle. Jó volna, ha Peer Krisztián megtöltené egyszer, én pedig csak átballagnék a Kun Béla lakótelepről a tiszteletjeggyel, nem keresgélném a széket, amit a Peer-rajongók közben régen elfoglaltak, itt maradnék hátul, állva nézném a darabot.