Székelyföldi vízikerekek és Lélekőrző falvaim
Meghitt, talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy családias hangulatban került sor a Hargita Megyei Kulturális Központ és a Csíkmadarasi Polgármesteri Hivatal által szervezett könyvbemutatóra és közönségtalálkozóra, április 29-én, Csíkmadarason. A közönség megismerkedhetett Ádám Gyula Arcpoétika és Székelyföldi vízikerekek nyomában című albumaival, melyek közül utóbbi a 2008-as marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásáron elnyerte a legszebb könyv címet. Ugyancsak bemutatásra került Bálint Zsigmond Lélekőrző falvaim című fotógyűjteménye.
Meghitt, talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy családias hangulatban került sor a Hargita Megyei Kulturális Központ és a Csíkmadarasi Polgármesteri Hivatal által szervezett könyvbemutatóra és közönségtalálkozóra, április 29-én, Csíkmadarason. A közönség megismerkedhetett Ádám Gyula Arcpoétika és Székelyföldi vízikerekek nyomában című albumaival, melyek közül utóbbi a 2008-as marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásáron elnyerte a legszebb könyv címet. Ugyancsak bemutatásra került Bálint Zsigmond Lélekőrző falvaim című fotógyűjteménye.
Székelyföldi vízikerekek és Lélekőrző falvaim
Meghitt, talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy családias hangulatban került sor a Hargita Megyei Kulturális Központ és a Csíkmadarasi Polgármesteri Hivatal által szervezett könyvbemutatóra és közönségtalálkozóra, április 29-én, Csíkmadarason. A közönség megismerkedhetett Ádám Gyula Arcpoétika és Székelyföldi vízikerekek nyomában című albumaival, melyek közül utóbbi a 2008-as marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásáron elnyerte a legszebb könyv címet. Ugyancsak bemutatásra került Bálint Zsigmond Lélekőrző falvaim című fotógyűjteménye.
Bíró László, Csíkmadaras polgármestere köszöntötte az érdeklődőket, majd átadta a szót Péter Boglárkának a Hargita Megyei Kulturális Központ kulturális szaktanácsadójának, aki bemutatta a szerzőket és albumaikat a közönségnek. Ezután következtek maguk a szerzők, akiket sikerült „elcsalogatni” a domokosi fotótáborból.
Ádám Gyula elmesélte: „Nekem igazából nagyon furcsa, hogy most itt ülök önökkel szemben és a fotóalbumomról beszélünk. Gyermekkori álmom volt, hogy festő legyek, ez végül sajnos nem valósulhatott meg. Ezután kezdtem el fényképezni, de sosem szerettem volna végig járni a létrafokokat, megtanulni lépésről lépésre a dolgokat, csak egyszerűen fényképezni akartam azt ami nekem tetszik. A Székelyföldi vízikerekek nyomában című albumomat a csíkmadarasi Zsigmond-malom ihlette. Gyermekkoromban sok időt töltöttem Madarason, a malom szomszédságában, már akkor is egy misztikus dolog volt nekem, főleg, hogy gyermekként sosem közelíthettem meg." Az album érdekessége, hogy a madarasi malom volt az ötletadó, a végén tűnt csak fel, hogy éppen a Zsigmond-malom hiányzik a kötetből.
Bálint Zsigmond, mindenki Zsiga bácsija életútjáról, fotós-tapasztalatairól beszélt. Lélekőrző falvaim című kötete nagyban hasonlít Ádám Gyula Arcpoétika című albumára. Nem a képek hasonlítanak, hanem maga a képek, portrét hangulata. Ahogy Péter Boglárka is fogalmazott: tudatosul bennünk, hogy az öreg ember arca szép. Ezek nem „egyszerű” képek, látszik, hogy az alany, jó viszonyt ápol a fotóssal, megnyílik annak, és ezt a képek hűen tükrözik. A fotós beolvad a falusi közegbe, az emberek barátjává válik és így készülhetnek képek a legintimebb szférákról is. Attól a perctől pedig, már nem csak „egyszerű” fotózásról beszélünk.
Az ember, ahogy kezében tartotta ezeket a csodálatos albumokat, érezte, hogy mekkora érték is tud megbújni néhány oldalon. Csillogó ráncos szemek, békét sugalló mosolyok köszönnek vissza ránk a könyvek hasábjain.
A bemutató végével könyveket sorsoltunk, amelyet örömmel dedikáltak maguk a szerzők. A polgármester meleg teával kedveskedett a jelenlévőknek, akik a bemutató után kötetlen beszélgetésbe kezdtek a művészekkel, egymással, mindezt pedig halk népdalok kísérték, amelyek igazán meghitté varázsolták a délutánt.
A nap végével Biró Éva alpolgármester asszony ajándékozta meg a fotósokat egy-egy Csíkmadaras könyvvel, melyekbe egy különleges idézetet is lopott, és amelyet hangosan olvasott fel a teremben Miklós Marci bácsi társaságában.
– Jujj, ez az én versem!!! – tört ki a felismerés Marci bácsiból, aki végül bevallotta: – Már az elején is fülön csíptek a sorok, s arra gondoltam – milyen szép is ez a vers – s csak utána jöttem rá, hisz ezt én írtam – viccelődött a nyugalmazott tanító.
Összegzésként elmondhatjuk, egy emlékezetes délutánon vagyunk túl, ahol megcsodálhattuk ezeket a gyönyörű albumokat, megismerhettük szerzőiket és megvásárolhattuk magunknak ezeket az értékes darabokat.
Miklós Csongor
Kapcsolódó:
Itt olvasható a többi pályamunka: http://www.irodalmijelen.hu/?q=taxonomy/term/117
