Irodallam és kulisszajárás a Radnótiban

A színház megtelt érdeklődőkkel a több éve hagyományos „kulisszajárás” alkalmával, melyen Bálint András igazgató köszöntötte a Radnótihoz hű, vagy éppen leendő, új közönséget. A magyar dráma napja alkalmából több színház rendez Budapesten nyílt délutánt; ilyenkor olyan terekbe is betekintést engednek a nézőknek, amelyek egyébként a „nagy varázslat” részeként el vannak fedve a kíváncsi tekintetek elől.

Mielőtt azonban birtokba vettük volna a zegzugos folyosókat, ki- és bejáratokat, öltözőket, technikai szobákat, a színház kedvet csinált új előadásaihoz – mindjárt elsőként egy magyar bemutatóhoz. A Mohácsi testvérpár, János és István ismét közösen ír és rendez darabot, mely ezúttal a „színház a színházban” témát dolgozza fel, és azt mutatja be, hogyan hat egy társulat életére egy váratlan jó hír és az azt követő keserves csalódás. Mohácsi János rendező nem árulta el, hol tart testvére az írásban, de az előadott rövid részlet alapján nincs már messze a bemutató ideje.

Az elmúlt évtizedekben Ibsen több darabjából is született már emlékezetes előadás a Radnóti Színházban; ezúttal – immár harmadszor – a Hedda Gabler kerül színre Kúnos László, a Corvina Kiadó igazgatója magyarításában. A jeles fordító beszélt a helyzetek és a karakterek árnyaltságáról, arról, hogy milyen sokféle nézőpontból szemlélhető ez az Ibsen-mű, és mennyire újként hat még akkor is, ha korábban már olvastuk vagy láttuk. Egy rövid jelenetet is meghallgathattunk a színészek felolvasásában: Julianae-t Csomós Mari alakítja majd, Heddát Petrik Andrea, Jörgent Adorjáni Bálint.

Műsorra tűznek egy osztrák klasszikust is: Arthur Schnitzler Anatol és a nők című vidám jelenetfüzérét Bálint András rendezi. Az igazgató-rendező felolvasta Kosztolányi méltatását. „Ő a női szív és a női lélek esztétája – írja a költő a darab főhőséről. – Nem falánk, inkább ínyenc. Emlékeztet az asztal művészeire, kik gyengéd csirkehúst esznek, tavaszi salátával, s fanyar vörös bort isznak hozzá, pár kortyot, de az ezüstök, a kristálypoharak mindig fontosabbak, mint az ételsor, s végül az asztalon hagyják a szupét.”

Bálint Andrásnak köszönhetően generációk ismerkedtek meg behatóan költők és írók naplóival: Radnóti, Márai és Arany elevenedett meg az évek során a Nagymező utcai kis színházban. A színész-rendező estjei tananyagul szolgáltak a diákoknak, de az is felejthetetlen élménnyel távozott, aki már ismerte a naplók szövegét. Ezúttal új műfajt honosít meg a színház: az „Irodallam” című sorozat irodalom, zene és színház egységét teremti meg egy-egy színészi est alkalmával. A „tűzkeresztséget” Bálint András, az ötlet kigondolója vállalta magára. Dinnyés Dániel zeneszerzővel közösen mutatták be pár szóban, mire számíthat a néző ezeken az estéken. Egy másik előadásuk kapcsán kezdtek együtt dolgozni – mondta az igazgató, és innen jött az ötlet, hogy összeállítsanak olyan önálló színészi esteket, ahol a zeneszámok az irodalomra épülnek. Dinnyés Esterházy Egy nő című művét említette példaként, amelyből számos kortárs zenemű született, de igen hosszú az ihlető művek sora. Az „Irodallam” estjein mindössze egy színész birtokolja majd a színpadot – és természetesen Dinnyés Dániel a zongora mellett.

Búcsúzóul Bálint András Alföldi Róbertet invitálta a színpadra – a meglepetést a közönség nagy tapssal honorálta. Alföldi rendezőként debütál hamarosan a Radnótiban, Csehov Platonovját állítja színpadra. Bálint András elmondta, milyen hosszan lehetne sorolni a halhatatlan előképeket Nyikita Mihalkov Etűdök gépzongorára című filmjétől a híres hazai előadásokig, de mint Alföldi válaszából kiderült, ő nem ezekhez a nagy elődökhöz nyúl vissza, hanem a jelen Platonovját teremti meg. A színész-rendező a pedagógust tartja elsődlegesnek a figurában, aki egész életében nevelt és a jövőképet alakította, így hasonlott meg élete delén a világgal és önmagával. Platonov és környezete viszonyából a jelenkori közélet visszásságai is visszaköszönnek majd az Alföldi-féle előadásban.

A műsor végén nem kellett rögtön elbúcsúznunk a két színész-rendezőtől, hiszen a színház nyílt színfalakkal várta az érdeklődőket.

Szöveg és fotók: Laik Eszter