Séták a Birodalomban III.
Köztudomásúlag a királyi család is Cambridge-et részesíti előnyben Oxforddal szemben, de ha az átlag turistát kérdezzük, szinte mindenki a Cam folyóra épült egyetemi városra „szavaz”. Cambridge csakugyan barátságosabb és jóval forgalmasabb az „Oxbridge” duett másik tagjánál. Ilyenkor a nagy múltú college-ok a jómódúak körében esküvői helyszínekként is funkcionálnak – a pénztárnál nem is sietnek közölni az emberrel a borsos árú belépő megvásárlásakor, hogy épp a lényeget nem nézheti majd meg odabent, mert le lesz zárva. (Viszont belecsöppenhetünk az esküvői előkészületekbe, ami az angol felső-középosztály életszínvonalát megcsillantó mozzanatok miatt filmszerű élmény.)
Csak üvegen át leshettük meg ezt a "menzát" is
Cambridge college-rendszerének a lényege az a sajátos fél-autonómia, melyben ezek az intézmények ugyan önállóan, de jogilag a központi, nagy egyetem alá besorolva működnek. A college-ok leginkább a hazai Eötvös Collegium működéséhez hasonlíthatók, annak azonban lényegesen nagyobb „testvérei”: önálló épületekkel, könyvtárakkal, sportegyesületekkel, és főképpen saját diáksággal, oktatói karral rendelkeznek. Minden college a maga hírnevét, történelmi hagyományait ápolja évszázadokon át. Cambridge „polgári” lakossága elenyésző, a belvárosban gyakorlatilag minden épület az egyetemhez tartozik. Hogy milyen összegekből gazdálkodik Anglia egyik legnevesebb egyeteme, számunkra elképzelni is nehéz, ennek ellenére a college-ok lakórészei igen puritánok. Szűk kis csigalépcső kanyarog fel a fehérre meszelt falú folyosók között, ahol sűrűn követik egymást az alacsony ajtók a professzorok nevével.
A college-ok mögötti folyópart zsombékosabb részén két békésen nézelődő jószágra is rábukkantunk
A lenyűgöző épületek nagyságuk, múltjuk, jelentőségük és a területükön található, székesegyház méretű „kápolna” alapján kerülnek a turistarangsor megfelelő helyére, melyet a belépők nagysága is elárul. A fő attrakció valójában a college-ok körül tekergő Cam folyó, pázsitos partján elheverhet a megfáradt városnéző, és nézheti a vízen torlódó csónakokat, melyeken – elvileg – cambridge-i diákok a gondolások. Mi egyszerűbb elvet sejtettünk a válogatás hátterében: a bámulatosan tökéletes testű fiúknak és lányoknak valószínűleg nem humán tudományokból kell jeleskedniük ahhoz, hogy nyáron itt dolgozhassanak. A legsikeresebb műsorszám persze, amikor egy-egy ütközésnél a gondolásfiú vízbe esik, és visszamászva a hajóorra lekapja magáról átázott ingjét. A csónakokban egymás hegyén-hátán ülő lányok ilyenkor hangos visongással üdvözlik a „hajótörést”.
A vízi csúcsforgalomban igazi dugók is kialakulnak
Valószínűleg „saját szakállra” is lehet vállalni az evezést, nem egy hajóban ugyanis meglett urak küzdöttek vidáman a hosszú evezővel, olyanok, akiknek már valóban fehér volt a szakálla. (Nem valószínű, hogy a professzorok nyúlnak efféle keresetkiegészítés után.) Angliában ilyesmin senki nem csodálkozik, az életkori szegregáció ugyanis egyáltalán nem jellemző. A kocsmákban, a mozikban, a gyorsbüfékben és a divatos kávézókban is mindenütt jelen van a közép- és az idős generáció is. Életkora miatt senki nem bámul meg senkit. Az igazi olvasztótégely a londoni Soho, ahol a társadalmi különbségek is elmosódnak: a kültéri pultoknál együtt támaszkodik punk, öltönyös üzletember, nézelődő nyugdíjas, „going out”-oló csitri és nagypapa. Helyi szinten pedig a pubok a közösségi lét kellemesen zsongó kis méhkasai: az ember csak addig vadidegen, míg belép, két perc után már beszélget vele a csapos, vagy az éppen söröző helybéliek. Másnap már törzsvendégként üdvözlik.
Aki a csendes magányt keresi, egy ilyen termőföld közepén átélheti a találkozást a természettel
Remek program akár csak kívülről szemügyre venni a kiskocsmákat a közelebbi településeken: a mesebeli fogadókra emlékeztető, sokszínű kis épületek valójában variációk egy témára. De maguk a falvak is mesés élménnyel szolgálhatnak. Talán van némi a lokálpatrióta töltete a legendának, de Braintree-beli angol barátunk büszkén vezetett bennünket körbe a szintén Essex területén fekvő Finchingfieldben, mely állítólag Anglia legszebb falva. Mi készséggel elhittük neki: nehéz lett volna nem értékelni a kis déli ékszerdobozt, ahol az összes autentikus látványelem együtt van az edwardiánus templomtól a fehérre meszelt hidacskán át a vízi- és szélmalomig.
