KIFOGNI AZ ARANYHALON – Baki Júlia és Faludi Ádám versei

VERSTÖRTÉNÉS

reggelente eresztik
hiteimet lassan a vérkeringésbe
(Baki Júlia)

mihez is kezdenék nélkülem
egy takarítatlan dalbérletben
(Faludi Ádám)

KIFOGNI AZ ARANYHALON

BAKI JÚLIA ÉS FALUDI ÁDÁM VERSEI

BAKI JÚLIA

totálban marad

Reggel hat óra harminckor kilép az utcára.
Kétsávos úton halad a város,
pénz a betonra ragasztva.
Megáll, figyel egy ideig, körbenéz,
az autókra, a kétsávos gyalogra, a megállóra,
a boltból tömött szatyorral kijövőkre,
aztán kiejti, mintegy véletlenül,
a füléből hirtelen kihúzott fülbevalót,
le a járdára, s elkezdi feszegetni a pénzt.
Ragasztva van. A fél körme már
törik, véres félhold alatta az akarat.
Már látja a vigyorokat a kétsávos autóút
ablakaiból, a sávok is gúnyolják egyre,
több szem rá, miközben ő guggolva
töri a körmét a betonon.

betekintés

reggelente eresztik
szurkos szemeidet nyisd rá
sokszor mögötte milliárd
rendszer a csatornába
ne fordulj el mikor
reggelente eresztik
a spalettákat egészen a
földig nincs betekintés
a kimért jó napot mellett
csak néha köszön be
de túlságosan vakít
el kell takarni
reggelente eresztik a város
csatornázott ereibe maradék fényüket
ne nézz át rajtam
újabban veled álmodom
hogy nem tudom megmagyarázni
reggelente eresztik
hiteimet lassan a vérkeringésbe
gyorsul minden – én egyre távolabb

FALUDI ÁDÁM

valószerűtlenség számítás

elképzelem hogy költeményt olvasol valahol
napközben
útközben
aközben
kétezertizenkettőben
itt a földön

lejátszódban a
mindennapi kenyerünket zenéje megy
de nem figyelsz rá mert
épp ezt a költeményt olvasod
amit most

a valószerűtlenség az
amiben majdnem biztos vagyok
elképzelem hogy költeményt olvasol valahol
napközben
útközben
aközben
kétezertizenkettőben
itt a földön
valószerűtlenben
két megálló közt

kifogni az aranyhalon

mihez is kezdenék nélkülem
egy takarítatlan dalbérletben
mihez is

ma egész délelőtt megbocsátok
a bárányért és a buszbérletért
az óramutató járásával ellenkező irányban
megbocsátok a macskakölyköknek
a vakondnak mérgezett egérnek

mit cselekednél
egy születésszabályozóval a kezedben vagy a
halálműdíjjal ha rajta az életműdíj jelmeze

mivel foghatnál ki az aranyhalon

ülsz az éjszaka tetején
lógatod a lábadat
mihez is kezdhetnék nélkülem
a szaxofon nádnyelvén a nyelved
és a mélybe nézel mélyen

megbocsáthatsz a meggyújtott verébért
a fészekért az odúért
talán még a bee gees-ért is
de csak ezerkilencszázhatvankilenc derekáig
és a jelen ismeretében

egész délelőtt mást sem teszek
legendákat teremtek tévedésekre alapozva
szövöm a szálakat
bújtatom a képzelet vetőfonalai közé
olyan mintákat alakítok ki amelyek nem léteznek
aztán majd lejátszom őket szaxofonnal
az éjszaka tetejéről a feneketlenségnek

közben felhőkarcolatokat írok egy dalbérletben
hányan köszönhetik halálukat a bibliának
és hányan a káma szútrának
kérdi a halhatatlan hangbirtokos
kikukkantva hírhedt klotyós plakátjából

ezen elgondolkodom
az óramutató járásával ellentétesen
aztán a nyitott  ablakhoz lépek
és integetek a távolsági augusztusnak

A versekhez Zátonyi Tibor fotóit társítottuk.