SEMMI/VÁLTOZÁS – Acsai Roland és Payer Imre versei

Kel a nappal és jön az este,
és soha semmi változás,
csak körbe-körbe művarázs.
(Payer Imre)

A törzsfejlődés bennük érte el
Malevics Fehér alapon fehér négyzetét,
És Mallarmé üres papírját.
(Acsai Roland)

SEMMI/VÁLTOZÁS

ACSAI ROLAND ÉS PAYER IMRE VERSEI

ACSAI ROLAND

KACAGÓ GERLÉK

1.

A gyerekkor udvarai
Kacagástól voltak hangosak –

A kacagó gerlék hangjától.

Kacagó gerlét tartott
A szomszéd madarász,
Az utcában lakó barátaim,
És kacagó gerlét tartottam én is.

Egy életre szóló kacagástartalék.

2.

A tisztaság albínó madarai,

A törzsfejlődés bennük érte el
Malevics Fehér alapon fehér négyzetét,
És Mallarmé üres papírját.

Akkoriban csak néztem őket,
De most, amikor megpróbálok írni róluk,

Mintha tolluk fehér lapjára írnék.

A KANÁRI

Három kerten
És harminc éven át
Hallatszik a kanári éneke.

A madarászok azt mondták:
„A zöldikével keresztezett
Madárnak van a legszebb hangja.”

De tévedtek.

Mert legszebben
Az emlékekkel keresztezett
Kanári dalol.

PAYER IMRE

A SAMESZ ÉS A GÓRÉ

Professzor az egyetemen,
Majd rabszolga a külkerületben. A samesz.
Nem azt kapja, ami jár.
Hanem azt, ami jut. Megszökik.
Szakálla nő. Kihullnak a fogai.
Kóborol a metropoliszban.
Az ész kétségbeesetten számítgat,
elérhesse az értelmetlent  – a végcélt .
Betéved egy nyilvános WC-re. Lehuppan.
Le-lekókad a feje. Látása elhomályosul.
            Virágos mező, múlt század.
            Rövidnadrágos, nevető kisfiú – ő.
            Testvérével mérleghintára röppennek.
            Zöld anyaföld, napos apaég.
        A báty hirtelen leugrik. Erre ő
        alázuhan rideg talajra.
        Átharapja a nyelvét.
        Hónapokig néma. Aztán
        váratlanul megszólal: logosz.
Hirtelen kopognak az ajtón.
Hé, mi a tosz van! –
mítoszi vasmarok ragadja.
Megjött a góré! – rikácsol a Szafó
csúfnevű wc-s asszonyság.
Löki őt a ködös utcára. Ki.

SOHA SEMMI VÁLTOZÁS

Kel a nappal és jön az este,
és soha semmi változás,
csak körbe-körbe művarázs.
Ihlet, szoftver már bevetve

a lét-műsorhoz, hogy kilesse
kandi-kancsal  szem – na láss! –
kel a nappal és jön az este
és soha semmi változás.

Te se változz! Program set-je
időd jegén a rianás
–     szakadékba zuhant vanás.
Mint hajó vízen vesztegelve,
kel a nappal és jön az este.

   *

Iszalaggal mélyen átszőtt szakadékba estem én.
Idehúznak, odatolnak, csupa rángás mindenütt.
Kel a nappal, jön az este. Soha semmi változás.
De hát mért rémlik át? Van a végtelenbe fel-
nyúló Rét. Tér – olyan, hogy előre-hátra bár,
ugyanott vagy. Széles, nagy és szabad, éles ragyogás
a fehér ég odafenn. Mért látom mindezt homlokom
fala által elkerített bensőben, émelyét
Zuhanásomnak miért, hogy még most is érzem itt,
ha a nagy Rét és esésem sose voltak, csakis ez?
Alacsony, szűk, zárt, homályos terület. Reng és inog.
És én mintha hajóznék, vergődő vizeken,
ha hadakoznék dadogón, görcsökkel -  s ez iramom –

   *

(–  Mi lesz ma a tévében, mondd, milyen film?
– Thriller vagy dokumentum, nem tudom.
Valami szakadék van benne. Nem finn,
nem magyar gyártású. Félúton

készült valahol Szatymaz és Livorno
között, de nem tudni, hogy pontosan
hol, van hajózás is benne, némi pornó
– ja, nincs. Váltsunk csatornát? – Auchan

vagy Tesco? Válassz, mert fogy a kávé.
– Jó, megyek, veszek chips-et, az is kéne.
A műsor úgyis ugyanaz lesz kábé.

Soha semmi változás. Reggel képe,
este képe. Én máris unom, ájvé!
Legyen vége műsornak, napnak, vége!)

A versekhez Nagy Zopán rajzolatait társítottuk.