Megbotlok, zuhanok, arcomon könnycsepp szalad,
De megcsillan fájdalmam, elveszik a fényben,
Éjfekete világom megszűnik szép lassan,
Fényárban úszik a táj és megáll az élet.

Jelige: Csillagálom

Csillagok alatt

Felnézek az égre, s látom, csodálom
A feketeség apró gyémántjait
Szikrát ontanak, mint szertelen álom,
Mely szárnyait még párnámon bontja ki.

Majd tovaszáll, az égbe szökik megint,
Fényesen ragyog, s csillagpor siklik át
homályos szemeim előtt, megesik,
hogy lehullik egy pont, az enyém talán.

Te mégis itt állsz, ajkad mosolyra
húzódik, s kívánsz csillagálmot nekünk.
Elsuhan egy, és éjfélt üt az óra.

Elmúl' a világ, minden gondolatom
halvány csillagomé már, majd eltűnik.
Átkarolsz, csak szívemet adhatom.
 

Fény-árnyék

Szótlan borul a tájra holdtalan éjszaka,
Végtelen vak világ terül el lábam előtt,
A mező miriádnyi hangszere szaval
Szép dallamot, s táncol megannyi fenyő.

Fülemben zúg a halk zeneszó, és indulok,
Fénytelen világom megcsal, szívem visz tovább,
A semmibe vezet utam, de nem fordulok,
A sötétség átölel majd, örökké talán.

Megbotlok, zuhanok, arcomon könnycsepp szalad,
De megcsillan fájdalmam, elveszik a fényben,
Éjfekete világom megszűnik szép lassan,
Fényárban úszik a táj és megáll az élet.