Az öreg fazon fantasztikusan táncolt, rumba, szamba, argentin tangó, ami jött. A lány hányta, riszálta fenekét a pici nadrágban, szép lábai voltak, szexisen táncolt. Egyre többen bámulták meg őket.

RÁK

A lány szokott helyén ácsorgott, az újságos pavilon mögött. Forró nadrágban, könnyű blúzban, feltűzött szőke hajjal. Géza már harmadszor húzott erre, megállt a kocsival.
    – Mi van?
    – Mi lenne. Semmi!
    – Húzz bele! Egy vasam sincs!
    – Vár a játékgép, mi? Te szar!
    Géza tovább gurult, mert feltűnően lassított előttük egy Audi. A lány domborított. Az Audiban öreg arc, furcsa hajjal. Mintha parókát viselne. A lány a nyitott ablakra hajolt.
    – Szaxi három, szex négy, komplett öt! Lakáson tizenöt.
    – Húsz jó lesz, madmazell? – kérdezte az arc. – Egy óra. Húsz.
    A lány oldalt nézett, Gézára, aki a rádiójával babrált. Beszállt.
    – Előre kell fizetni.
    Az öreg kivette a tárcáját, nyújtotta.
    – Tessék kivenni.
    Nagyon messzire mentek, áthajtottak a hídon, Óbudán jártak. Egy fényes mulató előtt álltak meg.
    – Bejössz. Táncolsz velem fél órát. Mást nem akarok.
    – Mér? – kérdezte a lány hülyén. – Nem tetszem?
    – Rákos vagyok. Sugaraznak. Hullik a hajam. Állandóan hányok. De táncolni imádok. Még utoljára, egyszer. Benne vagy?
    A lány ajkába harapott. Megigazította a mellét a blúzban. Szó nélkül szállt ki.
Az öreg fazon fantasztikusan táncolt, rumba, szamba, argentin tangó, ami jött. A lány hányta, riszálta fenekét a pici nadrágban, szép lábai voltak, szexisen táncolt. Egyre többen bámulták meg őket. Partnere egyre jobban lihegett, ragyogott a szeme, élvezte a táncot. A vad csacsacsa közben hirtelen megroggyantak lábai, leroskadt, a lány kapta el. Székre ültették. Parókája félre csúszott, a lány igazította helyre. Pohár vizet hoztak. Szürcsölve, hörögve itta meg. Tátott szájjal szedte a levegőt.
    – Menj visz... sza... tudom... ki van szá...mítva az időd... – lihegte az arc.
    – Mi lesz veled?
    – Ha van... kedved... egyszer... majd ...hívj fel... Pál a nevem... Pali... – remegő kézzel szedte elő a tárcáját, átadott egy névjegyet. A kártyán fényképezőgép. – Ha még... élek... csiná... lok Rólad egypár... fotót...

    Géza a padon ülve várta. A lány taxival érkezett vissza, két ujja között tartva a megmaradt bankókat, nyújtotta.
    – Csak ennyi? Majdnem másfél órás fuvar volt.
    – Ennyi. Kapd be!
    A lány vállat vont. Mi történhet? Legfeljebb elveri megint. A névjegyre gondolt. A fotómasinára. Mi jöhet még ebben a kurva életben? Talán a fotózás.